Világvége

    Ha nem tudsz elkezdeni egy beszélgetést, egész bátran indítsd a kommunikációt a jól bevált módszerrel: kérdezd meg, milyen az időjárás arrafelé... Ez a bölcs és kissé humoros tanács jutott eszembe, miközben azon tanakodtam, vajon mi is legyen a témája ennek az írásomnak. S még a ,,jó szerencse'' is mellém szegődött, mert időközben megint havazott, és úton-útfélen, a boltban, a péknél, a piacon erről csevegnek az emberek. Ki a vetést félti, ki a megromlott útviszonyokra panaszkodik, ki pedig az egyre fogyatkozó tűzifa miatt aggódik. A napokban nekem sem volt valami nagy kedvem kibújni a fűtött lakásból a csípős széllel kísért hóviharba, inkább neteztem, olvastam, s csodák csodájára még a tévében is ráfutottam olykor egy-egy érdekes műsorra. A kedvenc csatornámon, a National Geographicon például épp egy újabb csodaszörnyről találgatták a tudósok, hogy létezik-e vagy pedig csak a képzelet szüleménye, mint a Loch Ness-i szörny vagy a himalájai havasi ember, a jeti. A denevérhez vagy a repülő mókushoz hasonló mexikói csupakabra (Chupakabras) azért tartja izgalomban a lakosokat, mert állítólag az emberen kívül minden élőlényt megtámad. A fenevad vérengző farkas módjára leöli a bárányokat, kecskéket. Az sem kizárt, morfondírozok magamban, hogy ez az új keletű mítosz csak valamelyik multinacionális tévécsatorna csalija a nézettségért való hajszában, sőt lehet, hogy politikusok dobják be az ilyen koncot, hogy az éhező dél-amerikai tömeg ezen rágódva megfeledkezzék korgó gyomráról. És visszapergetve a filmkockákat, lehet, hogy a média nálunk is azért dobta be a köztudatba tavaly év végén a világvégetémát, hogy az embernek immár ne az egyre nagyobb méreteket öltő elbocsátások és munkanélküliség járjon folyton a fejében, hanem még ennél is nagyobb rettegésben hunyja le esténként a szemét. Az apokaliptikus összeomlásról szóló szörnyképek ugyanis talán a nincstelenek sztrájk- és lincshangulatát is visszafojtják.
    S hogy mindez nem vicc, alátámasztja a minapi történetem.
    Pulijaim nagy csaholására kinéztem az ablakon, s láttam, egy fehér autó gördült a kapunk elé. Külsőre két tisztes úriemberforma férfi lépett ki a luxuskocsiból, s csöngőnk nem lévén, a kutyákat pujgatták, hátha kicsalják a gazdit is. Köszönés után kurtán-furcsán bemutatkoztak: ,,Én József vagyok, ő pedig Gábor. Felmérést végzünk a faluban, s gondoltuk, Önt sem hagyjuk ki. Mit gondol: bekövetkezik 2012-ben a világvége? Szeretnénk a véleményét lejegyezni és az újságunkban megjelentetni...'' Azt hiszem, nagyon beszédes lehetett számukra a némaságom, mert a József újra megszólalt: ,,Nem? Nem akar nyilatkozni?''
    Egy pillanatra megcsiklandozta valami a nyelvemet, s majdnem felkacagtam. Eszembe jutott, mit válaszolt pár hónappal ezelőtt a sógorom a hozzá intézett hasonló zaklató kérdésre: ,,Hát minden bizonnyal bekövetkezik a világvége, ha már a cigányok kapával a kezünkben mennek ki a földekre.'' De csak a fejemet csóváltam némán...
    A francba is! Hogy nem kérdeznek meg arról, akarom-e fizetni a tévészámlát, hogy megdrágíthatják-e az áramot vagy hogy meghosszabbíthatják-e a nyugdíjkorhatárt? Ne dühöngj, csillapított a párom, ezek csak a Jehova tanúi voltak. Na és?! Akkor meg még inkább helyben vagyunk. Az ilyenek meg főleg arról faggassanak inkább, nyissanak-e népkonyhát a faluban, vállalom-e ingyen a házi ápolását valamelyik idős betegnek, van-e kinőtt gyerekcuccom, melyet továbbadhatnék, esetleg besegítenék-e egy szegény gyermek iskoláztatásába. Ha már hívők, és embertársaikon óhajtanak segíteni. Ne teremtsenek pánikhangulatot, hiszen éppen elég bajunk van -- világvége nélkül is.
    Különben a tudósok szerint nem lesz világvége 2012-ben. A maja asztrológusok szerint sem, csak az 5. Nagy Életciklus fejeződik be (amely i. e 3114. augusztus 11-én kezdődött, és 5125 évig tart, vagyis, 2012. december 23-án ér véget). Hét Nagy Életciklusról szólnak feljegyzéseik. Tehát a ,,kilométeróra'' pörög tovább...
    No, ha Isten is úgy akarja, megérem a 2012. évet, s akkor majd folytatom eme eszmefuttatásomat.

KREKITY Olga