A pálmafák alól a didergésbe

    Harsányzöld cédrusok, tűlevelű fakoronák, kaktuszok, leánderek, pálmafák... Mediterránillatú parti sétány, kavicsos strand, a tenger kékje... Dideregve nézem a nyaraláson készült fényképeket. A horvátországi Šolta szigetén készült sajátjainkat meg Kisimre Feri fölvételeit (Szezon végén az Adrián, 12. oldal). Alig több mint tíz napja készültek ezek is, azok is. S mégis: alig akarom elhinni, hogy bő egy hete még az Adria vizében fürödtünk. Hogy tíz napja még reggeltől estig napoztunk, nagyokat úsztunk, sétáltunk. És rövid ujjú ruhában, pólóban beszélgettük, bolondoztuk, nevettük végig az estéket. Most meg novemberi eső szitál - a szabadkai Városházára is, a szegedi Dómra is. A szeptember eleji nyaralásról a télbe jöttünk haza.
    Igaz, nem először fordul elő. Mégsem tudunk, nem akarunk beletörődni abba, ami immár végérvényesnek látszik: ebben a bitang világban valaki ellopott tőlünk két évszakot. Elvette, eltüntette a tavaszt és az őszt. Az őszből is a legszebbet: a vénasszonyok nyarát. A kánikulai tombolásból simogatássá szelídült napmeleget. Az indián nyár verőfényét, mely gyümölcsöt érlel, terményt szárít, felszárítja a lekvár- és paradicsomfőzéshez előkészített csillogó üvegekről a vízcseppeket. Oda a szeptemberi nyárutó, mely melegével a lelkünkben is dunsztol: tartósítja a tengerparti, folyóparti nyaraláson összegyűjtött energiát, a testi-lelki télirevalót. Hogy kopásra hajlamos ízületeinkkel és idegeinkkel, az évek múlásával egyre fásuló lelkünkkel azért még ,,bírjuk'' majd a tempót az életgyárban. A munkahelyünkön, a családban, az önmagunkkal való birkózásban...
    Tudom: öncélú szenvelgésnek tűnhet az ősz meg a vénasszonyok nyarának az elsiratása. De ebben a teljesítményorientált világban fiatalnak és már nem annyira fiatalnak, mindenkinek szüksége van egy nyaralás utáni ráadásra. Gondoljunk csak bele: mi az a 7-10-12 nap üdülés ahhoz képest, hogy parasztéletet élő dédapáink-dédanyáink hónapokban mérték a pihenést. Ott állt előttük az egész tél, pedig abban az időben még nem is ismerték a stressz fogalmát. A két évszak durva eltűnésének pedig nemcsak lelki, hanem nagyon prózai következményei is vannak. Vegyük például a gyerekét iskolába indító szülőt: augusztusban kell megvennie a tanszereket, a tornafelszerelést, az iskolatáskát, de már a télikabátot is. Régebben a téli dzseki meg a szén és tűzifa megvásárlásával az ember meg tudta várni a következő vagy a rákövetkező fizetését. Ma nem teheti. Augusztusból zuhanunk a novemberbe - szeptemberben. Ez valami elképesztő.
    Jómagam Šolta örömeiből szándékoztam élni - legalább néhány hétig. A természeti adottságaiban szinte érintetlen sziget szépségének emlékéből. A csöndes kis falu, Rogač (magyarul: Szentjánoskenyér) nyújtotta nyugalomból és derűből. A tenger kristálytiszta vizének cirógatásából. Úgy feküdtem ott a strandon és a vízen, mint valami élő napelem. ĺsi ösztön vagy az ember szervezete követeli, nem tudom, de tény: napfürdőzéssel töltöttem minden időt. Olyannyira, hogy a ki tudja, hányadik olvasásra magammal vitt könyvek el se jutottak a strandra. Pedig a teljes kikapcsolódáshoz, felüdüléshez remek társat választottam: Rejtő Jenőt. Az utazótáskába elsőként került be A szőke ciklon, Az elveszett cirkáló meg Az ellopott futár.
    Vittem-hoztam a három, meglehetősen viseltes, agyonolvasott Albatrosz-kiadványt. A horvátországi tengerpartot megjárt könyvekkel aztán ugyanabba az országba jöttem vissza: a rejtői Szerbiába. Nyaralás előtt Radovan Karadžić alias Dragan Dabić belgrádi ,,bujdosásá”-nak és elfogásának cifra története szórakoztatott bennünket - olyan meghökkentősen cinikus és kacifántos volt, akár Rejtő Jenő írta volna. Most meg mire jövök haza? Arra, hogy elveszett Ratko Mladić ujjlenyomata! Ellopták. Eltűnt. Nyoma veszett az ujjlenyomatnak. Ilyet a világ még nem pipált. A legkeresettebb hágai vádlott, a háborús bűnök elkövetésével vádolt nyugalmazott tábornok bujdosásának történetében csakugyan ez a hab a tortán. Ehhez képest valósággal költőivé szelídül az a (mindnyájunkat érintő, ízületeinkbe, idegeinkbe és nem utolsósorban a pénztárcánkba hasító) kérdés: ki lopta el, és mikor adja vissza a vénasszonyok nyarát?

OROSZ Ibolya