Nyár. Kinek mi jut eszébe erről a szóról? Az, hogy hamarosan vége? Most elsősorban nem erre gondoltam. Hőség, pihenés, nyaralás… Ki hova szeret utazni? A tengerre vagy a hegyekbe, egzotikus vidékekre, minél messzebb itthonról vagy csak ide a szomszédba, mondjuk, a Balatonra vagy a Tisza-tó környékére? Esetleg valamelyik gyógyfürdőbe?
Én, hacsak lehet, a vízparti üdülést részesítem előnyben, de nem ragaszkodom a tengerhez. Ahhoz viszont igen, hogy legyenek a környéken látnivalók, bejárható, felfedezhető helyek. Mert én az aktívan pihenő emberek közé tartozom. A strandon maximum két napig tudok ellazultan, semmire sem gondolva, egy jó könyvbe feledkezve heverészni, aztán már nincs nyugtom, mennék kirándulni. A tavalyi, tíznapos, törökországi nyaralásunkat is az tette elviselhetővé számomra, hogy minden másnap érdekes túrákon vettünk részt. Bevallom, félek a magasban, de ennek ellenére kipróbáltam már a hőlégballonozást, és megmagyarázhatatlan módon vonzanak a kilátók, a látogatható templomtornyok, az óriáskerekek.
Nemrégiben Szarvason, a Mini Magyarország makettparkban jártunk. Volt egy kis ellenérzésem, mert az ilyesfajta látnivalók nem igazán érdekelnek, de szerencsére kellemesen csalódtam. A több mint száz anyaországi és Kárpát-medencei híres épület kicsinyített mása ugyanis nemcsak az aprólékos kidolgozásával nyerte el a tetszésemet, hanem azért is, mert izgalmas volt felfedezni, melyikkel találkoztam már valódi nagyságában. Lehet, hogy a lányom egy idő után meg is unta az itt is voltam már, ezt is láttam már jellegű lelkendezésemet. Azt ugyanis még nem mondtam, hogy mindennél jobban szeretek, pontosabban szeretünk a férjemmel az egykori, a történelmi Magyarország területén barangolni. Az első nagyobb motoros túránk például Kassára vezetett – akkor voltunk Krasznahorka várában is, mely hamarosan tűzvész áldozata lett, és még ma, tizennégy év után sem nyitották meg az érdeklődők előtt. Ennek az írásnak a terjedelme nem teszi lehetővé, hogy minden, a szívemnek-lelkemnek kedves helyet felsoroljak, de most, ahogy gondolatban ismét felkerestem néhányat, eszembe jutott, hogy Gyimesbükkre vissza kellene menni, mert időközben felújították, vagy inkább újjáépítették, az ezeréves határ mellett lévő Rákóczi-várat.
Talán nem véletlen, hogy éppen augusztus 20-a, az államalapítás napja, a magyar nemzet ünnepe előtt kerített hatalmába ilyen erősen az az érzés, hogy hiányoznak a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, muravidéki, baranyai barátaim, kollégáim. Mert ehhez a különleges, nyár végi időszakhoz ők is hozzátartoznak.
