Mi, vajdasági magyarok különösen érzékenyen figyeljük mindezt, mert élnek még közöttünk olyanok — és sokan vagyunk ilyenek —, akik átéltük a ’90-es éveket, és saját bőrünkön éreztük a negatív hatásokat. Tudjuk, mit jelent a mozgósítás, a bizonytalanság, a hiány, az áramkorlátozás, az elszigeteltség. Tudjuk, mit jelent, amikor a politika a fegyverek hangján szól, és amikor a hétköznapi ember élete egyik napról a másikra válik kiszámíthatatlanná. Gyerekként persze más volt átélni a háború hatásait és mindazt, ami akkor történt, de most, szülőként, már másként reagálunk a világpolitikai történésekre. Apropó: éppen huszonhét évvel ezelőtt, 1999 márciusában kezdődtek meg a NATO légitámadásai Szerbia, vagyis az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. Azóta az alacsonyabban közlekedő repülők hangjára is érzékenyen reagálunk.

Viszont a háború nem csak a frontvonalakon zajlik — annak gazdasági mellékhatásait is tapasztalhatjuk. Az iráni helyzet miatt rögtön fennakadások jelentkeztek a nemzetközi olajforgalomban. Az elemzők áremelkedést vetítenek előre az energiahordozók piacán. Korábban az uniós szankciók, valamint az orosz olaj- és gázkorlátozások emelték az árakat. Egy hónapja Ukrajna lezárta a Barátság vezetéket, így azon sem érkezik több orosz olaj a térségbe. Ezek ugyan távoli híreknek tűnhetnek, de ha nem rendeződik az ellátás, akkor ezeket a folyamatokat a benzinkutakon és az élelmiszerárakon fogjuk érzékelni.

Megnyugtató azonban, hogy több politikai vezető is úgy nyilatkozott az elmúlt napokban, hogy a közel-keleti konfliktus még nem a III. világháború kezdete, de a világ egy új korszakba léphet. Nem szeretnénk még egyszer megtanulni, mit jelent a háborús szorongás, reméljük, hogy a fegyverek helyett végül mégiscsak a józan ész lesz az erősebb.