Frederik néhány hete Szabadkára helyezte át a bázisát, de továbbra is sok időt tölt Magyarországon. Tartalomgyártással foglalkozik, videóiban nemcsak Magyarország, hanem Vajdaság értékeiről is beszél, bemutatja az emberek mindennapjait, a helyi ételeket, éttermeket, a legkisebb falvak látványosságait, valamint a vasúti közlekedés adta lehetőségeket. Azt tervezi, hogy a munkatársával, Dedovic-Tomic Noémivel minden vajdasági településre ellátogat, videót készít. Frederik rendkívül nyitott, barátságos, éppen ezért érzi jól magát Szabadkán. Mint mondja, nagyon élvezi azt, hogy itt magyarok, szerbek, bunyevácok, horvátok, oroszok és más népek békében élnek egymás mellett és egymással.

A Hét Nap Plusz podcast adásában a hosszú távú terveiről is mesélt, illetve arról vallott, hogyan változott meg az Istenhez fűződő viszonya a Magyarországon töltött évek alatt.

— Három saját album van mögöttem, zenész vagyok, pop-rock zenéről van szó. Magyarország mellett Szerbiában, Horvátországban, Romániában, Németországban és Dániában is koncertezünk sok helyen. 2022-ben több mint 80 koncertet adtunk Magyarországon. Kézenfekvő megoldásnak tűnt Magyarországra költözni. Két évet töltöttem Szegeden, egy évet Budapesten, egy évet Pécsett, most pedig ideköltöztünk Szabadkára, és itt jó. Foglalkozom a zenével továbbra is. A tartalomgyártás sok időbe telik, de zenélek, koncertezem is.

* Mesélj a magyarországi tapasztalatokról. Hogyan fogadtak, mennyiben különböznek a magyar emberek a dánoktól?

— A magyarok nagyon büszkék a kultúrájukra. Nagyon nehéz a magyar nyelv szerintem, Szegeden sok ember nem beszél angolul, ezért egy kicsit nehéz volt. Nagyon imádom a magyar kultúrát, történelmet, az ételeket, a városokat, mindent.

* Noémivel folytatjuk a beszélgetést. Szabadkai vagy, innen költöztél egy időre Magyarországra, most pedig vissza. Fotózással foglalkozol. Volt honnan örökölni a fotózás iránti tehetséget. Mesélj egy kicsit erről, hogyan indultál el a fotózás útján?

— Édesapám fotós, operatőr, ő egy csoda. Két testvérem van, mindketten színházban dolgoznak, mindig is a színházba terelte őket minden út. Apukám pánikba esett, hogy egyik gyerek kezében sem lesz kamera. Amikor nyolc-tíz éves voltam, engem kiválasztott, nagyon beleszerettem a kamerákba és a fotózásba. Tizennégy-tizenöt évesen kezdtem az első fotós munkáimat csinálni, most már esküvőket is fotózok, mindent, Frederiknek is sok mindenben tudok segíteni. A szervezője is én vagyok, a fotózásban, a videózásban is besegítek neki. A videókhoz, ha nagyon jól hangzó cím kell, abban is. Ezeket együtt találjuk ki. A munkában, amit Frederik csinál, én is teljes mértékben részt veszek. Nagyon jól működünk együtt, de ugyancsak apukámhoz tudom visszavezetni ezt, mert az életemben mindig is ő volt az az ember, akin azt láttam, hogy őt minden érdekli, mindenről nagyon jó dolgokat tud csinálni, mindenről nagyon szépen tud beszélni. Frederik nagyon hasonló hozzá. Ő az egyik legnagyobb csoda, akit megismertem. A színház is nagyon fontos ügy a családban, meg a fotózás is, meg az, hogy a kultúrát is megörökítsük. Hála istennek, ez most így megmarad. Sok helyen fotózom, de főleg ebben a két országban.

* Milyen pillanatokat igyekszel megörökíteni, mit figyelsz?

— Általában eseményeken, rendezvényeken fotóztam, mindig a megörökítendő pillanatokat keresem, aminek a fotókon szereplő emberek örülni fognak majd. Hála istennek, nagyon sok olyan pillanat van, amit érdemes megörökíteni.

* Magyarországon tanultál, most mégis hazatértél. Miért érezted úgy, hogy itthon szeretnél élni?

— Igen, ott tanultam, dolgoztam. Hiányzott Vajdaság meg az itt élő emberek, ők is hiányoltak engem. Nagyon sok munkánk lesz itt. Frederik szülei Dániában vannak, de sokszor mondta, nagyon jó lenne neki is, ha legalább az én szüleimhez, családomhoz közel lennénk, ez is egy döntő kérdés volt.

* Ismét Frederikhez fordulok. A videókról beszélgessünk. Ez is egy megérzés volt, mint a Magyarországra költözés? Azt mondtad, hogy jó, akkor most videókat készítek, és tartalomgyártó leszek?

— Jó kérdés, és hosszú sztori. Dániában sok televízió-műsorban közreműködtem, Londonban is voltam fél évet, sok videót készítettem. Amikor jött a COVID, akkor a zenei karrier egy kicsit szünetelt. A videók boldog pillanatok voltak az életemben, a barátommal Dániában podcastot készítettünk, fél év alatt a 10. legnagyobb podcast lett Dániában. Amikor Magyarországra költöztem, úgy gondoltam, lehet a költözésről videót készíteni. Az első, Magyarországon töltött napomról forgattam. Ez hosszabb volt, 20 perces, majd egy évvel később elkészült az első kisvideó. Félmillió ember nézte meg. Most ez a főmunkám, napi két videót készítek zenével, narrációval. A tervem, hogy minden vajdasági falut megörökítek ily módon 2026-ban, ez nagyon sok munka lesz, de ez a munkám, szeretem. Ez nagy terv. A munkánk során nagyon sok kedves emberrel találkozunk. Dániában az emberek ateisták, Magyarországon más érzés volt. A magyar emberekben több hit van. Ez engem is elindított egy utazáson a vallásban.

* Magyar nyelven és angolul is készítesz videókat. Az angol nyelvűek kinek szólnak?

— Sokaknak, magyaroknak, szerbeknek. Ez nagyon fontos nekem, hogy itt, Vajdaságban a magyarok és a szerbek is nézzék a videóim, hogy ez is hozzájáruljon a barátsághoz. Meg Magyarországon, Budapesten sok ember nem ismeri Vajdaságot, nem tudják, hogy itt vannak magyarok. Amit Magyarországon gondolnak Szerbiáról, az hamis. Sok horvát, román, skandináv ember is nézi ezeket a videókat. Baranya vármegyében is forgattam, a falvakat mutattam be, 10 millió emberhez jutott el. 33 kis falut 10 millió ember nézett meg.

* Látom a videóidban, hogy olyan részleteket is észreveszel, amelyek mellett mi elmegyünk, és nem is tűnik fel. Te más szemmel látod a dolgokat, és már egy ideje itt élsz Szabadkán. Mit tapasztaltál? Hogyan fogadtak?

— Nagyon jól érzem magam itt Szabadkán, a város története is tetszik. Itt élnek magyarok, szerbek, horvátok, bunyevácok, most már sok orosz is, és ez egy multikulti város, nagyon szeretem. Az étel Szabadkán sokkal jobb, mint Magyarországon. A gulyásleves is itt finomabb, mint Magyarországon. Van csevap, pljeskavica, pacalpörkölt és sok különleges külföldi étel is. A vajdasági magyarok kicsit másabbak, mint Magyarországon. Boldogabbak.

* Miért van ez így szerinted?

— Nem tudom, egyszerűen csak pozitívabb a légkör. Szerintem itt, Vajdaságban a szomszéd nem ellenség. Magyarországon mindenki ellenséges. Ez kicsit szomorú, de itt az emberek együtt tudnak élni egymással. Magyarországon ha elmegyek egy kis faluba, akkor külföldi vagyok. Külföldiként Magyarországon nehéz. Itt picit más a kultúra, lehet, hogy egy picit hat a balkáni kultúra. Este telt ház van az éttermekben. Pécsen az éttermek üresebbek szombat este is. Szegeden is ez a helyzet. Itt nagyon barátságosak az emberek, magyarok és szerbek egyaránt. Interjúkat is szoktam velük készíteni.

* A szerb nyelvet tanulgatod?

— Igen. Pričam malo srpski, da, da.