home 2026. augusztus 17., Jácint napja
Online előfizetés
Tündérvilág és földi vágyak
Szerda Zsófia
2026.07.12.
LXXXI. évf. 27. szám
Tündérvilág és földi vágyak

Kavillón, a Tanyaszínház bázisán megkezdődtek a próbák. Tündérek, ördögök, vándorló szerelmesek és nagy emberi kérdések költöznek az idén a Tanyaszínház színpadára. A Csongor és Tünde Mezei Kinga rendezésében új köntöst ölt: a klasszikus történet a mai nézőhöz szól, miközben megőrzi Vörösmarty művének varázsát.

Greguss Lillát Tünde szerepében láthatjuk majd.

– Nem először találkoztam ezzel a szöveggel, és nagyon megörültem a szerepnek. Amikor az ember azt a nevet hallja, hogy Tünde, egy légies lány jut eszébe, aki 3 méterrel a föld fölött jár, de ennek ellenére meg kell találni benne az emberit. Van egy mondata, melyet nagyon szeretek: „Ilma, én itt meghalok.” Az, ahogy kétségbeesésében, komolyan sem gondolva kimondja ezt, számomra nagyon vicces. Keresgélem még, hol is vagyok én ebben a Tündében, de inkább az ő motivációit kutatom: miért keresi ezt a bizonyos ifjút, hogyan találja meg tűzön-vízen át harcolva, miközben mégis megmarad a légies lányka kép is – osztotta meg velünk Lilla. 

A fiatal akadémistáknak kevés gyakorlati lehetőségük adódik, itt viszont kipróbálhatják magukat. Lilla szerint itt fizikailag, pszichikailag is kihívás a Tanyaszínház, közben pedig összeszoknak, egy családdá válnak, meg kell tanulniuk együtt élni és lélegezni.

– Amit még nagyon szeretek, hogy mindent mi csinálunk: kosztümök előkészítése, kellékek, főzés. Ez empátiára nevel, és megtanít megbecsülni azok munkáját is, akik a színpad mögött dolgoznak. És a közönséggel való viszony is más. Szabad előadás közben beszélgetni, enni-inni, különböző korosztályok érkeznek, és ami fontos, hogy nagyon szeretik. Olyan élményt tudnak hazavinni, amely élő, kézzel fogható – zárta mondandóját Lilla.

Sadiković Marijo a másik címszereplő, ő Csongor bőrébe bújik. Elmondása szerint először megijedt a szerep nagyságától, hiszen ez az első olyan előadás, amelyben szinte végig színen van. Az olvasópróbán instrukcióként azt kapta, hogy ne tipikus szerelmes hősként gondoljon Csongorra, hanem emberként. A kérdésre, hogy mi a közös benne és Csongorban, azt válaszolta, az, hogy mindenáron küzd a szerelemért.

– Szerencsés vagyok, nagyon jó kollégákkal dolgozom, mindenki igényli, hogy újra meg újra átvegyük a jeleneteket. A félelem persze mindig ott van: új rendező, új produkció, vajon megtaláljuk-e a közös hangot? Az előadásban vannak zenei részek is, nekem nincs biztos hallásom, egy kicsit félek, hogy a lámpaláz elvisz, de egy rövidebb, félig prózai, félig énekelt részem lesz majd. Nekem jót tesznek a határidők. Most tudjuk, hogy alig két hetünk van, a szöveget már június közepén megkaptuk, így tudtunk előre készülni, nem az első közös próbán kezdtük az elemzést. Haladunk a jelenetekkel és a dalokkal is. Érződik az időszűke, így mindenkiben van egy kis izgalom és bizonyítási vágy, de jó lesz, azt érzem – osztotta meg gondolatait Marijo, aki számára feltöltődést és nyugalmat ad, hogy kiszabadul Szabadkáról egy tanyasi környezetbe, illetve szereti, hogy a nézőkkel előadás után direkt kapcsolatba kerülhet, hiszen mint mondja, jó érzés megtapasztalni, hogy amit csinálnak, az nekik is fontos, és a közönségnek is.

Dr. Góli Kornélia a darab egyik dramaturgja. Arra voltam kíváncsi, szerinte mennyire ismerik az emberek Csongor és Tünde történetét.

– Az alapsztorit biztosan sokan ismerik: szerelmesek, boszorkány, tündérek, ördögök. A szöveget frissíteni kellett, hogy a ma embere élvezettel tudja követni, s minden percben mindent megértsen, hiszen az eredeti műben is vannak apró logikai buktatók. A frissítésben sokat segített Nádasdy Ádám jegyzetekkel kiegészített kiadása. Egy prózai átirat született a drámai költeményből, miközben a költőisége is megmaradt. Az volt a célom, hogy minden szereplő teljes ívet kapjon, és a színészhallgatóknak valódi feladat jusson, s azt hiszem, mindenkinek igazi kihívás lett a saját szerepe – mondta.

Dramaturgként az égi és a földi világ kettőssége izgatta, és az, hogyan jelenik meg ez nyelvileg.

– Nagyon érdekesek például az ördögök is: nem hagyományos gonosz figurák, hanem fiatalos, huncut karakterek. Ugyanígy Mirígy. A népmesékből ismert sztereotípia a gonosz boszorkány, ezt próbáltam újragondolni. Hogy vajon a gonoszságnak milyen mértékben van neme, illetve hogy mennyire izgalmas figura az ősgonosz, aki mindennek az elrontója, minden szépnek a pusztítója, akit a szépség és a jóság dühít, s ez növeli a gonoszságát. Ez mindenki számára ismerős jelenség lehet – fejtette ki Kornélia, aki szerint vannak olyan szövegek, amelyek nem valók a Tanyaszínházba, de megfelelő átalakítással sok minden működhet. – Számomra nagyon fontos a Tanyaszínház missziója, de az is, hogy a Csongor és Tünde világa jól illeszkedjen Mezei Kinga színházi gondolkodásához. Aki ismeri Kingát, az tudja, hogy ez a varázslatos világ, a folklórelemek, a mese az ő színházi látásmódjában már megjelentek. Azt gondolom, ebben a darabban mindenki megtalálhatja azt, ami foglalkoztatja. Szól az égi és a földi világról, e kettő párhuzamáról, a gonosz jelenlétéről, földi hiúságokról, a mindent legyőző szerelemről, sőt még egy teremtésmítosz is helyet kap benne. Vörösmarty Mihály nagyon nagyot akart, amikor megírta ezt a művet, talán ettől maradt ennyire izgalmas – tudtuk meg a szöveg kapcsán Kornéliától.

Mezei Kinga rendezőt a próbák szünetében sikerült elcsípnem néhány percre.

– Ez egy nagyon szép történet. Fontos szempont volt, hogy a Tanyaszínház elveihez igazodjon, és a mostani társulatra legyen szabva. Olyan darabot kerestünk, amelyben mindenkinek jut feladat, kisebb vagy nagyobb szerep. Egy sokrétű produkcióról beszélhetünk, a célunk az volt, hogy a történet jól követhető legyen. Az eredeti szövegnek vannak buktatói, ezeket a két dramaturg, Góli Kornélia és Bagdal Zoltán ügyesen áthidalta. A legerősebb szál természetesen a szerelem, de meghagytuk benne azokat a filozófiai rétegeket is, amelyek egy tanyás előadásban is működnek – mesélte a rendező.

Az előadás fontos eleme a zene, melynek szerzője Mezei Szilárd, aki népzenei hangulatú, ún. pszeudonépzenét írt, a látványtervező Ondraschek Péter pedig egy szimbolikus teret talált ki: egyszerű díszletből apró gesztusokkal próbálnak minél több helyszínt megteremteni.

Vajon marad-e idő a kísérletezésre? Kinga szerint igen, hiszen, mint mondja, a fiatalok jól veszik az akadályokat, értik a feladatot, így nincs okuk azon aggódni, hogy lesz-e mindenre elég idő.

– Eleve úgy kezdtünk dolgozni, hogy az anyagot az itteni körülményekhez igazítottuk. Nincs bennem olyan érzés, hogy valamit ne lehetne megcsinálni, hiszen ez itt ismerős terep számomra, én magam is voltam tanyás. Most rendezek először itt, s egy kicsit azért sajnálom, hogy éppen egy ilyen rövid próbafolyamat jutott nekem, de ezt is áthidaljuk. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze, szép az anyag, a legtöbb fiatallal már dolgoztam vagy találkoztam korábban, így a szereposztás sem volt nehéz – zárta gondolatait Kinga.

Gombos Dániellel, a Tanyaszínház vezetőjével a szervezésről és a háttérmunkáról beszélgettünk.

– Minden előadás más rendezővel, díszlettel, színészekkel készül, mindig van, amit be kell szerezni, fel kell építeni, meg kell oldani. Olyan nem létezik, hogy nincs semmi dolgom. A Tanyaszínház állandó, de a munkánk minden évben újat hoz, ezt pedig fel kell építeni – mondta Dániel.

Tavaly Urbán András, az idén Mezei Kinga rendez, mindketten első alkalommal tanyáztak.

– Az elmúlt években azt láttam, hogy a vajdasági magyar színjátszásban vannak olyan művészek, akik régóta bizonyítják a tehetségüket és a szakmai tudásukat, mégsem rendeztek korábban a Tanyaszínházban. Szeretném ezeket a hiányokat pótolni. Kinga és András is kiváló szakemberek, akiknek helyük van a Tanyaszínházban. Igyekszem olyan alkotókat választani, akiknek a munkájáról tudom, hogy minőséget képvisel, de a végső ítéletet persze mindig a néző mondja ki. Szerencsések vagyunk, mert a negyvennyolc év alatt az emberek velünk öregedtek. Azaz akiket annak idején a szüleik, nagyszüleik hoztak el, ma már a saját gyerekeikkel jönnek. A Tanyaszínház nem egy városhoz kötődik, bejárjuk Vajdaságot, így ez az egész Vajdaság színháza. Ez hatalmas előny, de óriási felelősség is, mert olyat kell mutatnunk, amire évek múlva is emlékeznek majd – osztotta meg gondolatait a Tanyaszínház vezetője.

Színészek: Sadiković Marijo, Greguss Lilla, Pastyik Nóra, Bicskei Armand, Gusztony Endre, Mihók Olivér, Mendrei Zsolt, Bubalo Ines, Samu Dávid, Zelenka Máté, Kéri Sándor Botond, Nagy Anikó, Kovács Nemes Kata, Anja Vorkapić, Ema Trifković. A rendező munkatársa: Puskás Zoltán. A turné dátumait hamarosan közlik a Tanyaszínház közösségi oldalain.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..