A műsor kezdete előtt Brezovszki Tamara, az egyesület elnöke üdvözölte a vendégeket.

– Egy újabb sűrű, élményekkel teli tábor utolsó napján vagyunk. Idén is óriási öröm és büszkeség számunkra, hogy ismét megtöltöttük élettel a Túrú-tanyát. Ha egyetlen mondattal kéne összefoglalnom a hetet, azt mondanám, a fáradhatatlan energia és hagyományőrzés csodálatos találkozója volt. Minden napunk komoly teljesítmény volt, napi öt óra néptáncpróba, kézműves-foglalkozások, énekoktatás és az elmaradhatatlan esti táncházak, ahol már a harmadik estén az újonnan tanult táncanyagot is magabiztosan tudták táncolni kicsik és nagyok is. Egy olyan világban, ahol a digitális tér gyakran elszigeteli a fiatalokat, felemelő és egyben megnyugtató érzés, hogy ilyen sokan választják a néptáncot, a hagyományainkat és a közösségben megélt élményeket. A legmeghatóbb pillanatok számomra azok, amikor a nagyok segítik, tanítják, biztatják és vigasztalják a kisebbeket.

Brezovszki Tamara

Brezovszki Roland, az egyesület másik vezetője elmondta, a tanya által nyújtott környezet különleges hangulatot kölcsönöz a tábornak, ahol az idén összesen 200-an voltak, oktatókkal, felnőttekkel együtt. Mindemellett kiemelte, hogy a néptánctábor igen népszerű, hamar betelnek a szabad helyek, a szervezők pedig igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a gyerekek minőségi élményben részesüljenek.

Brezovszki Roland

A gálaműsor előtt három résztvevőt kérdeztem élményeikről és arról, miért választották a néptáncot. Szabó Dorka és Mészáros Kata Szabadkáról érkeztek, mindketten egy éve táncolnak.

– Sok barátnőm járt táncra, és úgy gondoltam, én is kipróbálom. Tetszik, nagyon jó volt a tábor, és új táncokat is tanultam – mondta Dorka.

Dorka

– Érdekes volt, és sok barátom járt már táncra. Jól éreztem magam a táborban, sok élményt és barátot szereztem. Nekem leginkább a nyírségi táncok tetszenek – emelte ki Kata.

Kabók Blanka Újvidékről jött, a tánc immár tíz éve része az életének.

– Még egész kicsi koromban kezdtem, eleinte a játékok és a barátkozás miatt volt érdekes, de minél idősebb lettem, annál jobban kezdtem megszeretni magát a kultúrát, a táncokat, a viseleteket és minden mást, ami ehhez kapcsolódik. Nekem a mezőségi és a kalotaszegi táncok tetszenek leginkább. Ez a harmadik táborom, de mindig örömmel térek vissza, nagyon jó programok vannak, és elég sok ismerősöm is van itt – mesélte Blanka.

A szegedi Piros Abigél hat éve foglalkozik néptánccal, elmondása alapján már idősebb korában kezdte, de mindig is érdekelte, milyen lehet ez a tábor.

– Az iskolában a testnevelésóra keretében volt táncoktatás, és akkor tetszett meg. Először vagyok ebben a táborban, nem tudtam, mire számítsak, de nagyon élveztem – emelte ki Abigél.

Abigél, Blanka és Kata

Nagy Kanász Viola a lányát jött megnézni. Arról kérdeztem, szülőként miért tartja fontosnak a néptáncot, illetve mit ad a gyermekének a tábor és a tánccsoport.

– Annak idején én is táncoltam a Népkörben, így nagyon örülök, hogy a lányom ezt választotta, és annak is, hogy őrzi a hagyományokat. Az idén jubilál, már tíz éve táncol, négy és fél éves volt, amikor elkezdte. Nagyon szereti, a próbákra még betegen is elmegy. Egy közösségbe tartozik, ahol a vezetők is, és a gyerekek is összetartanak, segítik egymást. Nagyon szeretem látni, ahogy táncol, amikor csak tehetjük, megnézzük, nagyon szép látni, hogy ennek a csapatnak érték a néptánc, és a fiatalok otthon is hallgatnak magyar zenét – nyilatkozta Viola.

A szülői visszajelzés alapján a tábor több mint egyszerű nyári elfoglaltság. Bár a néptánc világa még mindig nagyon távol áll tőlem, mégis tiszteletre méltó az az elhivatottság és kitartás, amely a tábor résztvevőit jellemzi. Jó látni, hogy van egy közösség, ahová a fiatal generáció örömmel jár.

A gyerekek birtokba veszik a színpadot