A program középpontjában az ifjúsági közművelődés, a közösségépítés, a kulturális örökség, a fiatalok közéleti és kulturális szerepvállalása, valamint a régiók közötti tapasztalatcsere áll. Az idei KULTIVÁL a Rákóczi-emlékévhez is kapcsolódik, külön hangsúlyt helyezve a közösségért vállalt felelősségre, a helyi identitásra és a Kárpát-medencei összetartozásra.

A VMMI felvételei

A találkozó immár hagyományosnak számít, hiszen 2015 óta szervezik meg, habár a világjárvány időszakában és két évvel ezelőtt anyagiak hiányában nem tudta életre hívni a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal. Az összejövetelnek kétszer-kétszer a szlovéniai Lendva, Erdély, a felvidéki Dunaszerdahely adott otthont, majd 2018 után az idén ismét Zenta. A több mint 50 tizenhét és huszonöt év közötti résztvevő a Muravidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról, Vajdaságból és az anyaországból érkezett. 

Kormányos Gyöngyi, a VMMI igazgatója elmondta, a találkozó célja, hogy főleg a határon túli magyar fiatalokat megszólítva létrejöjjön egy olyan közösségi tér, ahol tapasztalatot cserélhetnek, barátkozhatnak, tanulhatnak. 

– Nagyon intenzív programot állítottunk össze. Arra törekedtünk, hogy élményszerű tudást nyújtsunk a fiataloknak, és felkeltsük a figyelmüket a közösségi vagy a kulturális programok szervezése iránt, és tudatosítsuk bennük az önkéntes munka fontosságát. A fiatalok érdeklődőek, és lehet őket mozgatni, csak meg kell találni azokat a lehetőségeket, kapcsolódási pontokat, ahol találkozhatnak. A jelenlévőknek közös az anyanyelvük és a kulturális gyökereik, de mindenkit más-más hatások érnek a szülőföldjén. Itt ezeket a tapasztalatokat megoszthatják egymással – hallottuk az intézményvezetőtől, aki egyúttal a projektum koordinátora is. Hozzátette, a rendezvény egyik fő támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a szerbiai művelődési minisztérium, illetve a művelődési minisztérium kisebbségi művelődési osztálya.

Virág Kiss Anita szervezőtől megtudtuk, igyekeztek az ütemtervet úgy megalkotni, hogy jól érzékelhető szakmai íve legyen.

– Az első napon a jelenlévők játékos foglalkozásokon ismerkedtek egymással, másnap pedig már belekóstoltak a szakmai dolgokba is, mint az utánpótlás nevelése, a közösségek, illetve az ifjúság bevonása a közösségi munkába. Volt panelbeszélgetésünk a regionális vezetőkkel, amikor az került szóba, hogyan lehet aktivizálni a fiatalokat, és milyen problémákba ütközünk vezetőként. Emellett mindenki hozott és bemutatott egy produkciót a saját régiójából, ami jó gyakorlatnak számít. A harmadik napon megnyílt a projektkidolgozó műhely, és azt szeretnénk, ha olyan tervezetek, elképzelések születnének, amelyek adaptálhatók a saját közösségükre, vagy pedig bizonyos módszereket haza tudnak vinni. A munkát Sárcsevity Hajdú Bea és Hulló Zsófi vezette. Azt látjuk, hogy az egyik kulcs talán az, ha valódi felelősséget adunk a fiatalok kezébe, és ők hozhatják meg a saját döntéseiket, mert ez nagyon motiváló tud lenni. Beszéltünk a generációs különbségekről is, és azt gondoljuk, a mindenkori fiatalság nem jobb vagy rosszabb, mint a többi korosztály, csak egyszerűen más. Nyilván a XXI. században más kihívásokra kell reagálni, és ha ezeket valaki fel tudja ismerni, akkor nem mondom, hogy könnyű dolga van, de egyszerűbben megtalálja a helyes utat. A hazautazás előtt arra is kíváncsiak leszünk, ki mit visz magával ezekből a napokból – hangsúlyozta Virág Kiss Anita. 

Ezt a kérdést mi is feltettük néhány fiatalnak. Bazsó Rózsa Renáta erdélyi óvodapedagógusnak nagyon tetszett az ismerkedős játék, kiemelte, ezt biztos hazaviszi a gyerekeknek.

– Egy érzés, egy gondolat maradt meg bennem, hogy megéri a közösséget összehozni, küzdeni azért, hogy a fiatalok lépjenek ki a komfortzónájukból, főleg a képernyők mögül.

A makói Köblös Tamás középiskolás tanuló, a Csanád Táncegyüttes tagja. Jónak tartja, hogy megismerhették a más országokból érkező társaik gondolkozásmódját, életfelfogását.

Vas Jázmin Zsófia Kárpátaljáról, Csapról érkezett néptáncosokból és cserkészekből álló csapattal. Neki a Városfoglaló játék volt a kedvence.

– Igyekszünk otthon is minél több programot szervezni, hogy összetartsuk azokat a fiatalokat, akik a háborús helyzet miatt még nem költöztek el Magyarországra, vagy akár távolabbi országokba.

Pavlič Erik Muravidékről, Lendváról származik.

– Most a dobronaki Diáxínpaddal jöttem, előadást hoztunk. Én már harmadszor vagyok Vajdaságban, de az itteni fiatalokkal a muravidéki Útra, kamasz! Táborban is találkoztam. Úgy érzem, sok mindenben hasonlítunk egymásra, hiszen valamikor ugyanabban az országban éltünk kisebbségként. A program nagyon kreatív, tapasztalatokat és barátságokat, valamint jókedvet viszek haza az iskolakezdés előtt. 

A már említett tevékenységek mellett Morvai-Rácz Richárd II. Rákóczi Ferenc életéről és örökségéről tartott előadást, melyet Baráth László tárogatómuzsikája tett különlegessé. Vilmányi Benett színművész játékos közösségépítő estet tartott, Sinkovics Eleonóra és Kalmár Edina vezetésével a csapatok a Városfoglaló játék során fedezték fel Zentát, és feljutottak a Zentai Csata Emlékkilátóba is. A lendvai Diáxínpad A békéhez erő kell című előadást mutatta be, és volt kvízjáték is a Rákóczi-emlékévhez kapcsolódó történelmi és kulturális kérdésekkel. A fiatalok Szabadkán és Palicson Szikora Judit vezetésével a szecessziós örökséget ismerték meg, és a Magyar Nemzeti Tanács működésébe is betekinthettek. A Mojo Clubban zajló táncházban a magyarkanizsai Forrás zenekar muzsikált, oktatott Szarka Hanna és Rekovics Regő.

A tartalmas, zentai tartózkodás alatt bizonyára teljesült a KULTIVÁL találkozó jelmondata is: egy közösség, amely együtt gondolkodik és épül.