Éveken át tanult zongorázni, sportolt, versenyzett, közben pedig a helyi néptánccsoport aktív tagjaként is gazdagította faluja közösségi életét. Amellett, hogy Vuk-diplomásként végzett, három Dositej Obradović-díjban is részesült. Szeptembertől már a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium természettudományi–matematikai szakán folytatja tanulmányait, ahol a programozás iránti érdeklődését is szeretné tovább mélyíteni. A fiatal tehetséggel az elmúlt nyolc év meghatározó élményeiről, sikereiről és terveiről beszélgettünk.

Zsivu Teodor

* Először is gratulálok az elismeréshez! Milyen érzés, hogy az idén téged választottak a generáció diákjának?

– Köszönöm szépen! Nagyon örültem neki, és őszintén szólva egy kicsit meg is lepett. Természetesen tudtam, hogy egész évben igyekeztem a lehető legjobban teljesíteni, de arra nem számítottam, hogy végül engem választanak. Nagyon jólesett, hogy a tanáraim és az iskola úgy gondolták, méltó vagyok erre a címre. Ez egy olyan elismerés, amelyre mindig szívesen fogok visszaemlékezni, mert lezárja az általános iskolás éveimet, és egyúttal új lendületet is ad a folytatáshoz.

* Mikor tudtad meg, és hogyan fogadtad a hírt?

– Még június elején értesültünk róla. Az édesanyám beszélt az osztályfőnökömmel, aki elmondta neki a hírt. Amikor megtudtam, nagyon boldog lettem. Otthon mindenki örült, hiszen a családom végig mellettem állt az elmúlt években. Úgy érzem, ez az elismerés nemcsak az enyém, hanem egy kicsit az övék is, hiszen sok támogatást kaptam tőlük.

Teodor népviseletben

* Mit gondolsz, minek köszönheted ezt a rangos elismerést?

– Nem hiszem, hogy lenne különösebb „titok”. Az órákon mindig próbáltam odafigyelni, mert szerintem már ott nagyon sok mindent meg lehet tanulni. Otthon pedig rendszeresen átnéztem az anyagot, és igyekeztem nem az utolsó pillanatra hagyni a felkészülést. Persze voltak nehezebb tantárgyak és olyan időszakok is, amikor több energiát kellett belefektetni a tanulásba, de úgy gondolom, hogy a rendszeresség sokat számít. A szüleim is mindig arra ösztönöztek, hogy becsületesen végezzem el a feladataimat, ezért igyekeztem megfelelni elsősorban a saját, de az ő elvárásaiknak is.

* Mely tantárgyak állnak hozzád a legközelebb, és miért éppen ezek?

– A testnevelést mindig nagyon vártam, mert szeretek mozogni. Jó érzés volt, hogy a tanulás mellett sportolhattunk is, és egy kicsit kikapcsolódhattunk. Emellett a földrajz is közel áll hozzám. A tanárunk nagyon érdekesen tartotta az órákat, sok olyan dolgot mesélt, amely túlmutatott a tankönyvön. Emiatt mindig kíváncsian vártam ezeket az órákat, és könnyebben meg is jegyeztem a tananyagot.

Hagyományőrző társaival

* Az iskolai eredmények mellett milyen versenyeken, rendezvényeken vagy közösségi programokban vettél részt az elmúlt években?

– Több éven keresztül jártam Zomborba asztalitenisz-edzésekre. Nagyon szerettem ezt a sportot, mert megtanított a kitartásra, a koncentrációra és arra is, hogy egy vereségből is lehet tanulni. Emellett elvégeztem az alapfokú zeneiskolát zongora szakon. A hangszertanulás sok türelmet igényel, hiszen egy darabot csak sok gyakorlással lehet igazán jól előadni. Több versenyen is részt vettem, melyek mindig nagy élményt nyújtottak. Emellett ma is tagja vagyok a kupuszinai hagyományőrző néptánccsoportnak. Szeretem a néptáncot, mert nemcsak a mozgásról szól, hanem arról is, hogy továbbvigyük azokat az értékeket, amelyeket a korábbi nemzedékek hagytak ránk.

* Van olyan tanárod, aki különösen nagy hatással volt rád? Miben segített a legtöbbet?

– Őszintén szólva nem tudnék egyetlen tanárt kiemelni. Mindegyikük segített valamiben. Volt, aki a tanulásban, mások a versenyekre való felkészülésben vagy egyszerűen csak jótanácsokkal támogattak. Az elmúlt nyolc év alatt nagyon sokat tanultam tőlük nemcsak a tantárgyakról, hanem arról is, hogyan kell kitartóan dolgozni, és felelősséget vállalni a saját feladataimért. Ezért minden tanáromnak hálás vagyok.

Elballagtak a kupuszinai iskola nyolcadikosai

* Mennyire fontos számodra a kitartás és a rendszeres tanulás? Hogyan készülsz egy-egy dolgozatra vagy versenyre?

– Nekem talán nem is ez volt a legfontosabb, de a szüleim számára igen. Ők mindig támogattak, biztattak, és mivel sokat számít a véleményük, igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Persze idővel én is megszerettem azt az érzést, amikor egy dolgozat vagy egy tanév jól sikerült. Idővel rájöttem, hogy nemcsak az eredmény számít, hanem az addig vezető út is. Minden egyes feladat és verseny segített abban, hogy jobban megismerjem magam és a képességeimet. Voltak nehezebb időszakok is, de ezekből tanultam a legtöbbet.

* A tanulás mellett mivel töltöd a szabadidődet?

– Edzéssel, sportolással, számítógépezéssel. Emellett a barátaimmal való időtöltés is nagyon fontos.

* Milyen emlékeket viszel magaddal az általános iskolás évekből?

– Rengeteg szép emlékem marad. Az online oktatás például egészen különleges időszak volt, melyet valószínűleg soha nem felejtünk el. Emellett nagyon szerettem az osztálykirándulásokat, a közös programokat, az iskolai rendezvényeket és azokat a hétköznapi pillanatokat is, amikor a szünetekben a barátaimmal beszélgettünk. Nyolc év alatt nagyon összeszokott közösség lettünk, ezért biztosan hiányozni fognak az osztálytársaim és a tanáraim is. A kupuszinai iskola hangulatát mindig is családias, közvetlen légkör jellemezte. A tanárok nemcsak oktattak, hanem személyesen is figyeltek ránk. Ez az iskola számomra nemcsak a tanulás helye volt, hanem egy biztonságos, otthonos közeg is. Biztos vagyok benne, hogy ezt a hangulatot később is magammal viszem.

Teodor a zongoránál is megállja a helyét

* Most lezárult egy fontos életszakasz. Hol folytatod a tanulmányaidat?

– A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium természettudományi–matematikai szakára vettek fel. Több olyan tantárgy is lesz, amely érdekel, és úgy érzem, itt megfelelő alapot szerezhetek a későbbi egyetemi tanulmányaimhoz. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű, de várom az új kihívásokat, az új tanárokat és az új osztályközösséget is.

* Van már elképzelésed arról, milyen pályát szeretnél választani a jövőben? Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő néhány évre?

– Egyelőre nagyon érdekel a programozás világa. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a területet, mert folyamatosan fejlődik, és mindig lehet valami újat tanulni. Természetesen még sok időm van dönteni, de jelenleg úgy érzem, hogy ezen az úton szeretnék továbbhaladni. Most az a legfontosabb célom, hogy sikeresen elvégezzem a gimnáziumot, utána pedig egyetemre menjek.

* Mennyire fontos számodra, hogy Kupuszinán nőttél fel?

– Kupuszina számomra mindig az otthonom marad. Itt nőttem fel, itt él a családom és a barátaim, itt vannak azok az emberek, akiket gyerekkorom óta ismerek. Jó érzés egy olyan közösséghez tartozni, ahol az emberek figyelnek egymásra, és ahol mindig számíthatok a körülöttem élőkre. Bárhová is visz majd az élet, biztos vagyok benne, hogy ide mindig szívesen térek majd haza.

Képek forrása: Zsivu Teodor fotóarchívumából