home 2026. november 13., Jónás napja
Online előfizetés
Olvas a város ráncaiból
Bíró Tímea
2025.07.11.
LXXX. évf. 28. szám
Olvas a város ráncaiból

Hol máshol beszélgettünk volna Tóth Borisz idegenforgalmi közgazdásszal és idegenvezetővel, mint a belvárosban működő Boris Travel utazási irodában — abban a térben, amely nemcsak munkahelye, hanem második otthona is, számos program kiindulópontja. A nemrég Dr. Bodrogvári Ferenc-díjjal kitüntetett fiatal, szabadkai szakember a város alapos ismerője, aki továbbra is töretlen kíváncsisággal kutatja Szabadka múltját és jelenét, hogy minden történetét, szegletét felfedezze — és meg is ossza az érdeklődőkkel.

* Szabadka melyik részén laktál gyerekként, és honnan ered a város iránti kötődésed?

— A Zorka városrészben laktam, és ritkán láttam a belvárost. Olykor bementünk a szüleimmel a központba, vagy bekerékpároztunk édesapámmal, és emlékszem, hogy teljesen más világot láttam, hiszen a külvároshoz voltam szokva. Már kisgyerekként lenyűgözött a belváros a fáival, a házaival, a forgalmával, a sok vendéglátóipari egységével. Talán innen ered ez a kötődés, és mindenképp a családból is, hiszen a felmenőim is itt éltek. Az is fontos, hogy ez a kötődés fokozatosan alakult ki, hiszen annak idején földrajztanár szerettem volna lenni, de a gimnáziumi tanulmányaim végén azt láttam, hogy sok földrajztanár van, így inkább a turizmust választottam. Az egyetemi éveim alatt már megtaláltak olyan felkérések, hogy készüljek fel egy-egy épületből vagy a belváros történelméből, hogy körülvezessem az ideérkező vendégeket. Bizonyos rendezvényeken házigazdák voltunk, diákokként vendégeket kalauzoltunk a városban, közben párhuzamosan elindult bennem a kutatómunka is, először az otthoni könyvtárat tanulmányozva ástam bele magam a város történelmébe, és beleszerettem Szabadkába, illetve abba a munkakörbe is, hogy ezeket az értékeket prezentáljam valakinek, hallgatóságot toborozzak, átadjam valakinek a megszerzett tudást. Ez számomra olyan, mintha egy gyógyíthatatlan fertőzés volna, és ugyanezt mondják az idősebb kollégák is, hogy ha a turizmus belekerül az ember vérébe, akkor nem lehet tőle megszabadulni. Az egyetem elvégzése után már az első munkahelyemen beiratkoztam az idegenvezetői képzésre, mert szerettem volna terepen a turizmusnak abban az ágazatában tevékenykedni, ahol konkrétan a turistákkal kommunikálunk. Én mindig szerettem a történelmet, a legendákat, a meséket, melyekből Szabadkán is nagyon sok van, és a fő nevezetességeken túl, amikor jobban belemerülünk egy témába, onnantól kezdve folyamatosan többet és többet kutatunk, és egyre több érdekel bennünket.

* A kíváncsiságodat a járványidőszakban sem hagytad cserben.

— Ez így van, abban az évben, amikor minimálissá vált a tevékenység a turizmusban, és súlyosan kilátástalan volt a helyzet. Arra viszont jó volt ez az időszak, hogy átgondoljuk az életünket és azt, hogy hogyan szeretnénk folytatni a dolgokat. A sok szabadidő megadta azt a lehetőséget, hogy az összegyűjtött anyagoknak köszönhetően kisfilmeket hozzunk létre. Az első három kisfilm közül kettőt online mutattunk be, a harmadik rész — mely 2022 szeptemberében, a város napján lett bemutatva a múzeumban — pedig már telt házas publikum előtt látott napvilágot. Ekkor született meg az ötlet, hogy ezek a kétnyelvű filmek, melyek különféle témákat dolgoznak fel, egy civil szervezet alá fognak kerülni, így néhány baráttal, kollégával 2023-ban megalapítottuk a Civitas 1779 nevű szervezetet. Így már volt lehetőségünk pályázni, és ezáltal tudtuk elkészíteni a szecessziót körüljáró filmet, melyet már több csatornán levetítettek, amellett, hogy online is elérhető, és a szabadkai városházán is bemutatták. Jelenleg készülőben van az ötödik kisfilm, mely az Elfeledett emberek és elfeledett termékek címet fogja viselni, és az egykori szabadkai iparosokról fog szólni.

* Van kedvenc szabadkai korod és helyszíned?

— Igen, a századforduló Szabadkája a kedvencem, az 1800-as évek legvége és az 1900-as évek eleje, amikor Szabadka a fénykorát élte, de kedvelem a két világháború közötti időszakot is. Trianon miatt Szabadka is sok nehézséggel szembesült ekkor, viszont az iparosok, a gyártulajdonosok még aktívan tevékenykedtek abban a két évtizedben. Az az időszak, amikor hirtelen sok befektetés történt, amikor nagy lendülettel húztak fel épületeket, amikor megjelent a minden értelemben vett nyitottság, az csakis kedvenc lehet. Elindult az oktatás, de még kútból nyerték az emberek a vizet, megjelentek az első autók, de a legtöbben még lovas kocsival közlekedtek, és így tovább. Két helyszínt is megneveznék, melyek rendkívül különlegesek számomra, az egyik a Matko Vuković utca, a másik pedig az egykori Kosztolányi-ház. Szívesen visszautaznék abba az időbe, amikor elénk tárulnának az egykori kézműves-foglalkozások, a különféle mesterségek, amikor látnánk, hogy a mezőgazdaságnak milyen nagy hatása volt a városra. Izgalmas számomra ez a kettősség, mely ma is megtalálható Szabadkán.

* Ez tud egy nehéz hivatás is lenni, hiszen emberekkel dolgozol. Számodra milyen egy jó idegenvezető?

— Igen, gyakran nehéz emberekkel dolgozni, viszont nekem az a szerencsém, hogy olyan emberek tömörültek körém, akik ezt a tematikát szeretik és tisztelik, ez pedig megmutatkozik a viselkedésükben. Amit én néha gondként tudok megélni az utasaimmal kapcsolatban, az messze elüt attól, hogy sok helyen milyen utasok vannak, milyen elvárásokkal, és milyen hangnemben beszélnek az idegenvezetővel. Én ezt eddig elkerültem, nyilván szükség van erélyességre is, de Észak-Bácskában valóban nincs ezzel bajom. Büszke és hálás vagyok, hogy többségében érdeklődő és szeretetteljes utasok vesznek körül. Nem tömeges programokat hirdetek, melyek során mindig a kultúrába merítkezünk, kastélyokat, fesztiválokat látogatunk, színházakba járunk, sokszor közösen fogyasztjuk el az ebédet. Minden egyes programban igyekszünk összekovácsolni az embereket, akik velünk utaznak, és ők ezt érzik, szeretik. Ez az a lelkület, amelyet szeretnénk továbbadni a fiatalabb generációknak. Nyilván mindenki szeretné a maximumot kihozni a munkájából, és ilyenkor beleeshetünk abba a hibába, hogy a legjobbnak hisszük magunkat. Bármivel is foglalkozik az ember, ettől óvnunk kell magunkat, helyette inkább folyamatosan tanuljunk, gyarapítsuk a tudásunkat. Nagyon sok jó idegenvezető létezik, és nekem is van néhány kiváló idegenvezető munkatársam, akiknek sokrétű a tudásuk, ami alapelvárás, de nem elegendő. Azontúl, hogy az idegenvezető prezentál, jelen kell lennie a buszsofőr mellett is, navigálnia kell. A munkánkba beletartozik a csapatépítés, a kedvesség az utasokkal, a megértés, vagy ha szükséges, akkor az erélyesség, és fontos, hogy az utasok elvárásait is szem előtt tartsuk. Rá kell érezni arra, hogy miből mikor mennyi az elég. Nem kell mindenáron mindent megmutatni, ez csoportfüggő. Nagyjából 15-20 perc alatt felmérjük a csoport lelkületét, és ahhoz mérten alakítjuk a programot. Az idegenvezető az, aki összekapcsolja az embereket.

* Te mikor vagy elégedett?

— Akkor érzem magam elégedettnek, amikor egy-egy túrán, a szabadidő alatt odajön egy utas, és megköszöni, hogy ő ilyen élményeket élt át. Sikerélmény az, amikor hazafelé jövet vagy egy hosszabb prezentálás idején az utasok megtapsolnak a buszon. A túra végén egy zárótaps is elegendő, már az is jólesik az embernek. El kell mondanom, tiszta szívből, őszintén, hogy akkora boldogságot és erőt adott az, hogy megkaptam a Dr. Bodrogvári Ferenc-díjat, amilyenre nem számítottam. Addig a pillanatig, amíg nem kaptam kézbe a díjat, nem is tudtam, hogy ekkora boldogság fog elönteni. Azért boldogság, mert rájössz, hogy szereted a városodat, a munkádat, szeretsz emberekkel dolgozni, és ezt most a közösség meghálálta nekem egy ilyen rangos díjjal. Még mindig alig tudom elhinni, hogy ebben az évben ez a díj hozzám került. Biztatást ad, hogy ameddig lehet, ezeket a túrákat, filmeket, tematikus programokat továbbra is folytassam, kutassak, és a jövőben még többet adjak a közösség és Szabadka számára.

Fényképezte: Hodolik Boglárka

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..