A minap arról beszélgettünk egy társaságban, elvárjuk-e a virágot nőnapon. A válaszom az volt, hogy nem. Természetesen mindenkinek jólesik, ha gondolnak rá, de nőként sokkal fontosabb az, hogy egyenrangúak legyünk a férfiakkal az élet minden területén: a párkapcsolatban, a családban, a munkakörnyezetben, a társadalomban. Mit sem ér egy szál tulipán, az egynapos ünneplés és figyelem, ha mindez nincs meg, ha egy nő hátránnyal indul a munkaerőpiacon, alacsonyabb bért kap a vele azonos munkakörben dolgozó férfi kollégánál, vagy éppen családon belüli erőszak elszenvedője, esetleg megjegyzéseket kap azért, ha csinos, ha műkörme van, mert biztosan tetszeni akar valakinek, ha pedig nem sminkel, akkor meg igénytelen. Ha karriert épít, törtet, ha otthon marad a családdal, eltartott.
Tény, hogy egy nőnek számtalan szerepkörben kell megállnia a helyét, miközben saját magával szemben is elvárásokat állít fel, hogy megfeleljen az aktuális ideáloknak, vagy „csak” azért, hogy jól érezze magát a bőrében. Ez pedig túlterheltséghez, túlvállaláshoz vezet. Ilyenkor jól jön a segítség, az otthoni feladatok megosztása. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a férfiak többsége is több fronton teljesít, ma már nem az a jellemző, hogy ledolgozzák a nyolc órát, és annyi volt, hanem több lábon állva, több munkahelyen dolgozva igyekeznek jobb életkörülményeket teremteni. Ebben az esetben is elvárható, hogy a férfi besegítsen a takarításba?
Az egyenjogúságért vívott harc kezdete óta hatalmas változásokat sikerült elérni, s messzire jutottunk. Mindenhol ott vagyunk, bármit elérhetünk, építhetünk karriert, tanulhatunk, betölthetünk vezető pozíciókat — de az utca túloldalán anyagi ellenszolgáltatás fejében házasítja ki a lányát egy más kultúrából jövő apa, ha pedig egy kicsit messzebbre megyünk, bizonyos helyeken a megkövezés szó szerint értendő. Vannak még lemaradások.
Az emancipációs küzdelmek során azonban ügyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára, ne próbáljunk előnyökhöz jutni azért, mert nők vagyunk. Sokszor bizonyos csoportokba vagy pozíciókba azért kerül nő, mert eleget kell tenni a nemek arányának. Lehet, arra a feladatra egy férfi alkalmasabb lenne…
A Me Too mozgalom egyik következménye az is, hogy a férfiak már nem mernek bókolni, nem tudják, mit szabad, mi az, ami már nem fér bele, mert vannak nők, akik szexista megjegyzésnek élik meg, ha valaki megdicséri az új frizurájukat, ahelyett, hogy azt mondanák, köszönöm.
A lényeg az, hogy emberek vagyunk, nők (szándékosan nem használom a gyengébbik nem kifejezést szinonimaként) és férfiak ugyanannyit érünk. Tiszteljük egymást!
