Furcsa érzés úgy írni a fiatalok világnapjáról, hogy közben magam is ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyről ilyenkor annyi szó esik. Gyakran halljuk, hogy ti vagytok a jövő. Jól hangzik ez a mondat, van benne valami biztató, de ma már inkább nyugtalanítónak érzem.
Hogy miért? Nos, most szó szerint elég kinézni az ablakon. A nyár már nem az az évszak, amelyet nem is olyan rég még kedveltünk az ilyenkor esedékes kikapcsolódás, a vakáció, a szép idő miatt, hanem valóságos próbatétel, „túlélőprogram” mind az ember, mind a természet számára. De nemcsak a természet változik. Körülöttünk éppen átalakul a munka világa, a technológia, az emberi kapcsolatok, egyszóval minden. Néha az az érzésem, hogy ez a változás gyorsabb, mint ahogyan képesek lennénk feldolgozni, ésszel felfogni.
Úgy gondolom, a mi nemzedékünk legnagyobb feladata nem is egy-egy konkrét probléma megoldása lesz, hanem az, hogy megtanuljunk másként gondolkodni. Szemléletváltásra van szükség, számtalan területen.
Fel kellene fognunk, hogy ne a fogyasztásban keressük a boldogságot. Hogy ne az legyen a siker mércéje, mennyit tudunk felhalmozni. Hogy merjünk lassítani egy olyan világban, amely állandóan siettet bennünket. Hogy ne féljünk kimondani, valamin változtatni kell, még akkor sem, ha a régi megoldások kényelmesebbek.
Viszont fontosnak tartom, hogy a változás ne legyen egyenlő a múlt megtagadásával. Gyerekként órákig tudtam hallgatni a nagyszüleim történeteit. Olyan emberekről meséltek, akiket már nem ismerhettem, mégis úgy éreztem, hogy valamiképp hozzám is tartoznak. Sokáig azt hittem, ezek „csupán” érdekes emlékek. Ma már tudom, hogy sokkal többek ennél. Ezekből a történetekből tanultam meg, hogy az ember nem a semmiből érkezik erre a világra. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül állunk, önmagunkban, pedig előttünk is éltek emberek, akik ugyanúgy keresték a helyüket, mint most mi. Más gondokkal küzdöttek, de ugyanúgy reméltek, féltek, szerettek és dolgoztak. Az ő tapasztalataik nem adnak kész válaszokat a mai kérdéseinkre, de megtanítanak kitartani akkor is, amikor nehézre fordul a sorunk.
Nincs értelme nemzedékeket egymással szembeállítani. Fiatalnak lenni ma sem könnyebb, mint régen – csak más. A kihívások megváltoztak. Most nagy bátorság kell ahhoz, hogy újragondoljuk a világot, de közben ne felejtsük el, honnan indultunk. Mert a jövő nem holnap kezdődik, hanem már az ajtón kopogtat…
