A tánc mindig is része volt az emberek életének. Egy-egy koreográfia elsajátítása pedig nemcsak az izmokat és az ízületeket mozgatja meg, hanem a memóriát is javítja, hiszen koncentrálni kell a következő lépésre. Már Vajdaságban is hódít a szeniorörömtánc, mely tartalmas időtöltést nyújt a nyugdíjasoknak.

A temerini Szabó Gabriella mindig is néptáncolt, majd elvégezte a néptáncoktatói tanfolyamot. Oktatással is foglalkozott, gyermektáncházakat vezetett, egy ideje azonban korosztályt váltott: a nyugdíjasokkal foglalkozik szeniorörömtánc-oktatóként.

– Nagyon fontosnak tartottam, hogy tovább is adjuk mindazt, amit megtanultunk. Egy időre abbahagytam, de éreztem a hiányát. Majd más generációkhoz fordultam. Úgy tűnt, nagyon hasznos és fontos az idősebbek számára a közösség. 2019-ben, a koronavírus előtt Bartók Ildikó adai származású, Sopronban élő gerontológus hozta be az Alzheimer-program keretében a szeniortáncot, akkor több településen tartottak bemutatókat. Ezt megláttam, és elhívtam Temerinbe is. Nagyon tetszett mindenkinek, nekem is. Az első lépéseket vele tettem meg. Majd jött a világjárvány. Elindultam a tanfolyamra a koronavírus előtti év végén, de a járvány miatt csak később sikerült tanúsítványt szereznem, viszont már a képzés alatt is lehetővé tették, hogy csoportot vezessek, így próbáltam újra összeszedni a temerinieket. Óbecsén is indítottam egy önálló csoportot. Az adait próbáltam továbbvinni, de a COVID után nem sikerült újraéleszteni. Aztán Zentára, majd nem olyan régen Csókára is sikerült eljutnom, valamint Szabadkára. Zentát átadtam, mert már ott is vannak oktatók, valamint Csókát is. Szabadkán, Temerinben és Óbecsén oktatok, de más településekről is volt érdeklődés, tartottam bemutatókat.

* Tény, hogy idősebb korban fontos a közösséghez tartozás, valamint a rendszeres testmozgás. Melyek a szeniorörömtánc előnyei, pozitív hatásai a testre és a lélekre?

– Azt mondják, ez a fajta mozgás a memóriafejlesztésben nagyon jelentős, másrészt a demencia késleltetésében, minél további elkerülésében is nagyon hasznos. Nagy fokú nyitottság is kell hozzá, érdeklődés az új iránt. Ez egy másfajta módszertan, egyszerűbbnek mondanám. Mindig úgy folyik a tánc tanítása, hogy először megmutatjuk a zenét, majd a lépéseket, utána eltáncoljuk őket egy három-négy perces, rövidebb zeneszámra. Minden alkalommal csak egyszer adjuk elő a táncot, éppen azért, hogy a rövid távú memóriánkat minél inkább frissen tartsuk. A tánc egy nagyon komplex dolog. Nagyon jók a hétvégi teadélutánok és a többi táncos alkalom is, mert az emberek mozognak, együtt vannak, és örülnek egymásnak. A zene egyébként is olyan agyterületeket mozgat meg, aktivál újra, amelyek jelentősen hozzájárulnak a mentálisan jobb minőségű életvitelhez. Ezeken a vezetett foglalkozásokon ez annyiban más, hogy figyelni kell arra, mi lesz a következő lépés. Előre kell gondolkodni. Itt rövidebb koreográfiák vannak. Nem történik semmi, ha az ember eltéveszti a lépést, nem fog senki rászólni, viszont igyekezni kell lépést tartani a többiekkel, mert különféle formák vannak, párok, körök, sorok, alkalmazkodni kell hozzájuk. Térben állandóan változik mindenkinek a pozíciója. Vannak könnyebb meg nehezebb táncok, attól függően, milyen régóta működik a csoport. Erre mindig nagyon kell figyelni, ez is nagymértékben hozzájárul az idősebbek minőségi életviteléhez, mert nem mindig gondolkodunk azon, melyik a jobb kezem, melyik a bal lábam. Óvatosak vagyunk, nem megyünk hátrafelé, hogy elkerüljük az elesést, az egyensúly megteremtésében viszont az is nagyon fontos, hogy ha egy picit megbillenünk, akkor vissza tudjunk jönni az egyensúlyi helyzetbe. Itt olyan lépések vannak, amelyek éppen ezeket a mozgásokat fejlesztik. Ettől talán a mindennapokban is könnyebb lesz. Vannak ülőtáncok is, melyek egyrészt pihenésnek is jók, másrészt azoknak is megfelelnek, akik nem annyira mozgékonyak. A foglalkozásokon egy–másfél órát vagyunk talpon: mozgunk, táncolunk, közben pedig a szünetekben beszélgetünk. Nagyon fontos a kényelmes cipő és az ivóvíz – ez a korosztály ugyanis inni sem szokott eleget. Másra nincs szükség. A szeniorörömtánc szlogenje mozgás, öröm, agytorna, és ez a három nagyon jól találkozik minden alkalommal.

* Nők és férfiak is nyitottak erre? Vegyes csoportokkal dolgozol? Mekkora az érdeklődés? Mennyire hódít a szeniorörömtánc?

– Inkább a nők, hölgyek a bátrabbak, bevállalósabbak, de nemcsak itt, hanem Magyarországon is. Odaát egyébként már nagy mozgalom lett ebből, különféle neveken fut a szeniorörömtánc, de a lényege ugyanaz. Az anyaországban több száz oktató van, nálunk még nincs ennyi, de itt is alakul, egyre többen leszünk. Találkozási alkalmakat is szervezünk. A néptáncban is ez a lényegük a találkozóknak, versenyeknek, fesztiváloknak, hogy a gyerekek és a fiatalok lássák, mások is hasonlóan oldják ezt meg. Ennek a korosztálynak is fontos ez a lehetőség. Ami a nemi megoszlást illeti, egy úriember van Temerinben, aki kezdettől fogva jön. Mindig ott van, hacsak az egészségi állapota nem akadályozza ebben. Volt egy-két férfi, aki néhányszor eljött, de azt mondta, neki túl sok a nő.

* Az összejövetelek elsősorban csak a tánc öröméről szólnak, vagy felkészültök találkozókra, bemutatkozókra?

– Elsősorban a mozgás öröme a cél, akárcsak a néptáncban, hiszen annak sem a színpad az elsődleges helye, hanem a közösség. Az a lényeg, hogy hetente legalább egyszer megjelenjenek a saját mozgékonyságuk, fittségük, agyi funkcióik megőrzése érdekében, viszont népszerűsítés céljából több alkalommal is volt fellépésünk, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy megmutassuk ennek a lelki és a fizikai hatását, előnyeit. Rövid idő alatt sokkal mozgékonyabbá válik az ember. 1 óra alatt 3000–3500 lépést teszünk meg. Több táncostalálkozó is volt nálunk. Magyarországra kezdtünk járni a csoportokkal, majd az idén az Interetno szervezői felkértek bennünket, hogy legyen a fesztiválon szeniorörömtánc. Magyarországról Kiskunfélegyházáról, Dömsödről és Kiskunlacházáról jöttek csoportok ismerős oktatókkal, de természetesen a vajdaságiak is ott voltak. Nagyon kellemes élmény volt, hatalmas tömeg előtt táncoltunk Szabadka főterén. Ezután Palicson, a tóparton is felléptünk, ezt a Szenior Ritmus szervezte. Ezek jó alkalmak, hogy az emberek lássák, megismerjék a csoportokat, és reményeink szerint csatlakozzanak is.

* Milyen változás tapasztalható azokon, akik rendszeresen eljárnak a foglalkozásokra? Például javul a hangulatuk?

– Igen. Azt látom, hogy kötődnek egymáshoz. Érdeklődnek egymás holléte és hogyléte felől. Beszélgetnek, virágmagokat cserélnek, időnként együtt mennek fagylaltozni, kávézni. Ez is nagyon jó hatással van rájuk. A fiatalok vagy nincsenek itthon, vagy ha igen, akkor nem érnek rá. Az idősebb korosztálynak egyébként nincs nagyon hová mennie, ezért ez egy jó alkalom: az embernek fel kell öltöznie, elmennie, erőt vennie magán. Akik eljönnek, először nagyon koncentrálnak, de a tánc után érzik meg igazán azt a felszabadultságot, amelyet a mozgás és a zene ad. Azok is nagyon jól fejleszthetők, akik korábban nem táncoltak, illetve csak nagyon régen, vagy kevésbé jó a ritmusérzékük. Nem az a fontos, hogy mindig pontosan lépjen az ember, hanem hogy ott legyen, mozogjon, élvezze a zenét és a mozgást.