Mindenszentek és halottak napja közeledtével nemcsak elhunyt szeretteinkre emlékezünk, hanem az 1944–45-ös délvidéki megtorlások ártatlan magyar áldozataira is, akik közül sokakat kivégeztek, tömegsírokba temettek. Emléküket hosszú évtizedeken át csak csendben lehetett felidézni, de ma már lehetőségünk van nyíltan beszélni a történtekről.
![]()
Zsablyán és Csúrogon az idén is a szerb–magyar történelmi megbékélés jegyében emlékeztek az áldozatokra. Az esemény szentmisével kezdődött a zsablyai Havas Boldogasszony római katolikus templomban, majd az egybegyűltek a csúrogi Megtépázott Krisztus szoborcsoporthoz vonultak, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait.
A túlélők: Teleki Júlia Óbecséről és Rind István Topolyáról
Elsőként Teleki Júlia békeharcos, a csúrogiak kálváriájának egyik túlélője köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédének utolsó gondolatait édesapjának címezte, akit sohasem ismerhetett.
– Nyolcvankét évvel ezelőtt Délvidéken még ment a gyilkolás. Ezt nem szabad elfelejteni. És ne felejtsék el azt, hogy ezek nemcsak a mi áldozataink, hozzátartozóink, hanem a magyar nemzet áldozatai is. Erre mindig emlékezni és emlékeztetni kell, hogy ne felejtsék el, és soha többé ne történjen meg – hangsúlyozta, majd kiemelte, az emlékezés célja nem a bosszú, hanem a béke megőrzése. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tiszteljük egymást és egymás áldozatait. Felidézte az ártatlanul, bírósági ítélet nélkül kivégzett emberek tragédiáját, majd arról is beszélt, hogy 1945 januárjában családjával együtt elűzték otthonából. Házuk, földjük és jószágaik hátramaradtak, őket pedig koncentrációs táborba hurcolták.
![]()
Ezután Dragana Jagodić, Csúrog Helyi Közösségének elnöke is szólt néhány szót. Beszédében a múlt felidézésének és a közös jövő építésének fontosságát hangsúlyozta.
– Ma tanúi vagyunk annak a közös törekvésnek, hogy emlékezzünk a múltra, és a jövő felé induljunk, miközben egy korszerű társadalom megteremtésén dolgozunk. Mi magunk vagyunk a modern kor formálói, a társadalom fejlődésének meghatározó tényezői. Hozzon számunkra az új korszak kölcsönös tiszteletet, miközben megemlékezünk mindazokról az áldozatokról, akik – reményeink szerint – már békére leltek. Emlékük figyelmeztessen bennünket arra, hogy az intolerancia egy letűnt kor része, amely emlékeinkben maradt fenn – fogalmazott az elnöknő.
![]()
Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében felidézte, hogy Teleki Júlia harmincnégy évvel ezelőtt állította az első fakeresztet a csúrogi tömegsír helyén. Az egyszerű kereszt az igazság, a bátorság, a fájdalom és az emlékezés jelképe lett. Azóta évről évre visszatérnek a helyszínre, hogy tisztelegjenek azok előtt, akiknek nem adatott meg a méltó búcsú.
– Vannak helyek, ahol a csend is beszél. Ahol a föld őrzi a kimondatlan fájdalmat, és ahol minden virág, minden meggyújtott mécses azokról mesél, akiknek életét erőszakkal oltották ki. Csúrog ilyen hely: a gyász, a veszteség és az emlékezés helye – mondta az MNT elnöke. Fremond Árpád hangsúlyozta, hogy a túlélők és a szemtanúk hosszú ideig nem mertek beszélni a történtekről, a félelem pedig generációkon át a családok életének része maradt. Emlékeztetett arra is, hogy a csúrogi dögtemető területén mintegy háromezer magyar áldozat földi maradványai nyugszanak. A magyar–szerb megbékélés fontos állomásának nevezte, amikor 2013-ban a két ország államfője közösen hajtott fejet az ártatlanul kivégzettek emléke előtt. Mint kiemelte, a megbékélés nem a felejtéssel kezdődik, hanem az igazság vállalásával, az áldozatok méltóságának elismerésével és annak elhatározásával, hogy a gyűlölet és az erőszak soha többé ne uralhassa a közösségek életét. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról is beszélt, hogy a szervezet fontos feladatának tekinti az emlékhelyek gondozását és a vajdasági magyar áldozatok emlékének megőrzését. – A Magyar Nemzeti Tanácsnak fontos minden magyar ember. Az is, aki ma közöttünk él, és az is, akitől a történelem kegyetlensége örökre elszakított bennünket. Felvállaltuk az emlékhely gondozását, és tesszük ezt egész közösségünk nevében, hogy méltón emlékezhessünk minden vajdasági magyar áldozatra. Fájdalmunk közös, emlékük örök, és amíg emlékezünk rájuk, addig ők nem vesznek el közösségünk számára – hangsúlyozta Fremond Árpád.
![]()
A megemlékezés végén az egybegyűltek elhelyezték a kegyelet virágait, majd gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére.
Fényképezte: Miskolci Krisztina