A Marsról már készítettünk térképeket, guruló és repülő robotokat is küldtünk a felszínére. Most azonban a japán űrkutatás egy különös utat választott. A napokban elindult egy űrszonda, mely nem magáról a Marsról, hanem annak egyik apró holdjáról hoz majd haza néhány grammnyi talajt. Az út több évig tart, a célpont pedig egy szabálytalan, krumpli alakú égitest, melynek eredetéről a tudósok ma sem tudnak semmi biztosat.
A japán JAXA űrügynökség MMX nevű küldetése október 19-én indult el. A fedélzeten nincs ember, csak egy összetett űrszonda, tudományos műszerek és egy apró Mars-járó, az Idefix. A küldetés célja a Mars két holdjának, a Phobosnak és a Deimosnak a vizsgálata, plusz az elsőről egy kevés felszíni anyag begyűjtése, majd visszajuttatása a Földre. Ha minden a tervek szerint alakul, a mintát 2031-ben vehetik át a kutatók. Mindössze 10 gramm, ennyiért indul útnak egy többtonnás szerkezet, melynek meg kell tennie a Föld és a Mars közötti utat, éveken keresztül működnie kell a vörös bolygó közelében, egy apró égitest felszínén is meg kell birkóznia a leszállással és a mintavétellel, majd a begyűjtött anyagot vissza kell juttatnia a Földre. Elsőre nem tűnik soknak, de a küldetés tudományos értéke jóval nagyobb, mint az a néhány gramm por. A Phobos ugyanis a Naprendszer egyik különös rejtélyét őrzi. A Marsnak két holdja van, és egyik sem hasonlít különösebben a Földünk kísérőjére. Bár a Phobos a nagyobb, a mérete mindössze 25 kilométer körüli, szabálytalan alakú, és rendkívül közel kering a bolygóhoz. Egy marsi nap alatt többször is megkerüli a bolygót.
![]()
Egy elmélet szerint a Phobos és kisebb társa, a Deimos valaha aszteroida lehetett, melyet a Mars gravitációja befogott. Ez elsőre logikusnak hangzik, hiszen a Naprendszerben számtalan kisebb égitest kering, és a bolygók gravitációja képes eltéríteni őket eredeti pályájukról. Csakhogy a Mars holdjainak pályája és bizonyos tulajdonságai nem illeszkednek tökéletesen ehhez a magyarázathoz. A másik elképzelés szerint a holdak egy hatalmas becsapódás során keletkeztek. Egy nagyobb égitest ütközhetett a Marssal, a kilökődő törmelék pedig a bolygó körül maradt, majd idővel összeállt. Ebben az esetben a Phobos anyaga a Mars történetének egy nagyon korai fejezetéről mesélhet. Ehhez azonban nem elég távolról fényképezni. Az MMX először részletesen feltérképezi a két hold felszínét és összetételét, megvizsgálja a Phobos gravitációját, belső szerkezetére utaló jeleket keres, majd felszínére juttatja az Idefix nevű kis robotot. Az európai közreműködéssel fejlesztett Idefix a tervek szerint 2028 végén vagy 2029 elején érkezik meg a holdra, és körülbelül száz napig tevékenykedik rajta. A helyszín nem éppen ideális. A Phobos gravitációja rendkívül gyenge, ezért a robotnak óvatosan kell mozognia, különben egy rosszul sikerült manővertől könnyen lepattan a felszínről. A leszállás és a tájékozódás sem egyszerű feladat. A kutatók ezért először az űrszonda felvételei alapján választják ki a megfelelő helyeket, a rover mérései pedig a mintavétel előkészítésében segítenek majd. A fő űrszonda 2030 körül maga is leszáll a Phobosra, és két helyszínről is gyűjt anyagot. Ezután ott hagyja a kis Idefixet, és megkezdődik a hazautazás, a mintát tartalmazó kapszula pedig 2031-ben érkezhet vissza a Földre. A mintákból akár évtizedekkel később is születhetnek új eredmények, amikor majd a kutatók még fejlettebb módszerekkel elemzik őket.
Az MMX ráadásul nem kizárólag egy tudományos kérdés megválaszolásáról szól. A Mars környezetében végzett leszállás, a kis gravitációjú felszínen történő mintavétel és a többéves oda-vissza út mind olyan technológiákat igényel, amelyekre a jövő bolygóközi küldetéseinél is szükség lesz. A japán űrügynökség ezzel a misszióval nemcsak a Mars holdjait akarja jobban megismerni, hanem azt is próbára teszi, mennyire vagyunk képesek biztonságosan dolgozni egy távoli égitesten, majd hazahozni onnan valamit.