7 kilométerre járunk Bezdántól, a Kengyia nevű határrészben. Észak felé tekintve a távolban felsejlik a karapancsai erdő, a másik irányban pedig a Döglött-Baracska nádasa meg a Bajai-csatorna partján álló víkendházsor. A Duna is a közelben folyik. Az erre tévedő idegen jogosan mondhatná, a semmi közepén vagyunk, míg többek számára ez az eldugott hely maga a világ közepe. Így van ezzel Flesz Róbert és családja is, akik több évtizede foglalkoznak itt vendéglátással, néhány éve pedig megalapították természetbarát civil szervezetüket is. A Flesz Ranch tavasztól őszig fogadja a pihenni vágyó vendégeket, miközben gasztronómiai élményt is kínál.

Flesz Róbert 

A házigazdák, Róbert és felesége, Hilda fogadtak a takaros, vízparti házikó teraszán. Szeptemberrel megérkezik ide a valódi csend és nyugalom – mondja Flesz Róbert. Náluk azért ilyenkor is akad teendő, és a hétvégéken továbbra is érkeznek vendégek.

* Milyen múltra tekint vissza a Flesz Ranch?

– Az itt álló ház még a nagyszüleim tulajdona volt, tizen-egynéhány hold szántófölddel, jószágokkal, mindennel, ami egy tanya körül megtalálható. No, persze a legnagyobb értéke, hogy közvetlenül a Bajai-csatorna partján áll! Én szép emlékeket őrzök innen még kisgyerekkoromból. Kijártam a nagyapámmal lovakkal szántani, a földeken dolgozni, pecázni. Aztán változtak az idők: az 1970-es években a bezdáni kombinát egyre erősebben terjeszkedett itt Kengyiában, és akkor megkaptuk az ukázt, bontsuk le a tanyát, vágjuk ki a gyümölcsfákat, kapunk majd cserébe máshol földeket. Eközben elindult a víkendházépítési láz is a Duna-parton és a környéken. Én nagyon ragaszkodtam ehhez a helyhez, hát megkérdeztem, mégis mi abban a logika, hogy én bontsam le a házat, miközben a szomszédban gombamód szaporodnak a bungalók. Miért ne tarthatnám meg a tanyát? Végül belementek az alkuba, azt mondták, nekik a szántóföld a lényeg. Így megmaradt a nagyszüleim házikója, melyet persze aztán az évek során sokat újítgattunk, alakítgattunk az igényekhez és a lehetőségekhez mérten.

Kemencében, bográcsban, tárcsán, nyárson készülnek az ételek

* A vendéglátásban volt már előzőleg tapasztalatuk?

– Nem mondhatnám. Már régebben kiadtunk egy-két szobát turisták számára, akik abban az időben legfőképp Németországból érkeztek. Amikor a fiunk kisiskolás volt, szóba került, hogy hová is mehetne kirándulni az osztály a tanév végén. Mi felajánlottuk, hogy jöhetnek ide hozzánk, hiszen a gyerekek itt szem előtt vannak, mégis élvezhetik a természetet, a szabadságot. Ez olyan jól sikerült, hogy egész nyolcadikos korukig minden nyáron eljöttek az iskolások, és a végére már szinte legalább annyi szülő jött, mint gyerek! Ahogy jártam-keltem a környéken, mindig el is lestem valamit más vendéglátósoktól, így alakítottam a Flesz Ranchot, lassan, de biztosan.

* Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük az évek során?

– Elég, ha azt mondom, sok évig nem volt áramunk, nem hozták erre a vezetéket. Robinsoni körülmények voltak, ahogy egyes vendégeink gyakran fogalmaztak, de éppen ezért szerették a szállást. Fürdőszoba sem volt, építettem egy kinti tusolót, melynek a tartályába úgy hordtam fel vödrökben a vizet a csatornáról. Aztán ahogy lett áram, elkezdtük fejleszteni az épületet és a környékét. Lett fürdőszoba, hozzáépítettünk még két vendégszobát, épült egy téliesített étkező, illetve egy 50 személy befogadására alkalmas nyári terasz is. Az idetalálás sem volt mindig zökkenőmentes, hiszen sokáig betonút sem volt erre, meg egyébként is félreeső helyen vagyunk. Egyszer egy osztrák biciklis turistát vártunk, felhívott, hogy: két erdő között jár, jó felé jön-e? Mondtam neki, igen, hiszen itt szinte mindenfelé erdőn át vezet az út. Telt az idő, de a biciklis csak nem érkezett, végül kiderült, hogy eltévedt. Autóval mentem érte a magyar–szerb zöldhatárra, onnan már nem tudott továbbtekerni! (Nevet.)

Hangulatos hely várja a vendégeket, közvetlenül a vízparton

* Amellett, hogy szállást adnak, különféle összejöveteleket is szerveznek, és gyakran főznek is a társaságoknak. Erről mit tudna mesélni?

– Igen. Régebben is szerveztünk különféle összejöveteleket, újévvárást stb. Ami most a legnépszerűbb, az a január elején megrendezett pótszilveszter, illetve a különféle főzőversenyek és a rendszeres vasárnapi ebédek. Minden évben szervezünk kakaspörkölt-, birkapaprikás-főző versenyt, és most októberben először zúzapörköltfőző verseny is lesz. Nekem az a filozófiám, hogy a vendég érezze jól magát, lakjon jól, legyen elégedett, és jöjjön el legközelebb is. Vasárnaponként mindig más menüvel várjuk a vendégeket, és jókora adagokat kínálunk, kedvező áron. Minden frissen készül, itt helyben. Gyakran bográcsos ételt kínálunk, például babot, valamilyen paprikást vagy halászlét. A tárcsán sült ebédek is népszerűek, de a klasszikus húsleves és rántott hús kombináció is kedvelt. Sokszor megjegyzik, hogy az ennél kisebb adagért máshol kétszer ennyit is kell fizetni. Erre az a válaszom, hogy mi nem akarunk ebből meggazdagodni, a lényeg az, hogy mi is jól érezzük magunkat, és kialakuljon a törzsvendégi kör, melyre mindig lehet számítani. Emellett lehetőség van nálunk bármilyen jellegű ünnepség megtartására, legyen az eljegyzés, lakodalom, osztálytalálkozó stb. Ilyenkor a főételt mi készítjük, a vendégek intézik a süteményt, a tortát és a zenét. Aki pedig már nem szívesen vezetne haza, az akár itt is aludhat. A feleségemmel és a fiammal csináljuk ezt az egészet. Ha nagyobb társaság van, akkor szoktunk még pincért fogadni, de többnyire mi visszük a vállunkon az eseményeket.

* A vendégkör kikből tevődik össze?

– Igyekszünk minél inkább a törzsvendégekre építeni. Sajnos, rossz tapasztalataink is voltak, ezért döntöttünk úgy, hogy kétszer is meggondoljuk, kinek adjuk oda a kulcsokat. Egész nyáron vannak itt alvó vendégeink, viszont a téli fűtésszezonban már nem adjuk ki a szállást. Megesett, hogy egy Belgrádból érkező fiatal pár nem tudott tüzet rakni a kályhában. (Nevet.) A fiam jött ki éjjel begyújtani, hogy ne maradjanak hidegben. Komolyra fordítva a szót, az évek alatt szépen kialakult egy kör, mely rendszeresen ide jár nyaralni, akár egy egész hétre is. Legfőképp családokról van szó. Ami a többi programot illeti, mindig van egy körülbelül 20-30 fős csapat, melyet rendszeres visszajárók alkotnak. A zombori nyugdíjas-egyesület tagjaival például nagyon jó az együttműködésünk, de bezdániak és magyarországiak is rendszeresen megfordulnak nálunk. Szeretik ezt a helyet, az itteni életérzést. Nem akarunk ötcsillagos hotellé, fehér abroszos étteremmé válni, ez mindig is egy természetközeli, házias hely lesz, így szeretik az emberek.

Bárki jól érezheti itt magát, aki szereti a természetet

* Kinek ajánlaná a Flesz Ranchot? Milyen lehetőségeket kínál ez a hely?

– Bárkinek ajánlani tudom, aki szereti a természetet – ez a legfontosabb. A kisgyerekesek is jól érzik itt magukat, hiszen van az udvarban egy kis játszótér is, a felnőttek pedig főzhetnek, süthetnek, horgászhatnak, csónakázhatnak, fürödhetnek vagy egyszerűen csak pihenhetnek. Itt minden megvan egy helyen, amiért máshol ki kellene mozdulni, autóba ülni, és még külön fizetni is.

* Az idei szezonról hogyan vélekedik? Elégedettek?

– Jól sikerült az idei nyár. A hosszan tartó kánikula sokakat kiterelt ide a csatorna partjára, itt próbálták átvészelni a forróságot. A vasárnapi ebédekre is többen jöttek a megszokottnál, nem volt kedvük otthon főzni a nagy melegben. Esős idő egyáltalán nem volt a nyáron, ami bár sajnálatos, de a vendéglátás szempontjából kedvező hatásúnak bizonyult.

* Igazán idilli környezetben, a természet lágy ölén, a Bajai-csatornától egy kőhajításnyira beszélgetünk. Nem fél esetleg attól, hogy ezt a még, mondhatni, vad vidéket túlságosan felőröli majd a turizmus?

– Nos, a vendéglátói oldalról nem szabadna panaszkodnom, de egyébként mi is látjuk ennek az olykor negatív hatásait, következményeit. Egy nyári hétvégén már többen vannak itt, mint bent a faluban, állandó a jövés-menés, netán a hangoskodás. Mi, ahogy már említettem is, igyekszünk a megbízható, visszajáró vendégekre fókuszálni, akik nem zavarják a többi nyaralót, nem szemetelnek, nem szerveznek nagy, hangos bulikat. Sajnos, ezt nem mindenki veszi figyelembe, amikor kiadja a bungalóját, a lényeg a minél nagyobb bevétel. A régóta itt élők és azok, akik nemcsak a turistaszezonban vannak itt, isszák meg mindennek a levét.

A Bajai-csatorna vize várja a kikapcsolódni vágyókat