A futball-világbajnokság ma már jóval több mint sportesemény: dollármilliárdokat megmozgató globális üzlet, melynek hatása a turizmustól kezdve a médián át a helyi gazdaságokig érezhető. A 2026. évi vb minden eddiginél nagyobb – de vajon kik profitálnak belőle igazán, és milyen árat fizetnek érte a szurkolók? Erről beszélgettünk Németh Viktóriával, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzőjével.
Németh Viktória a Hét Nap korábbi számában Mexikóról, a helyi kihívásokról és a világbajnokságtól remélt gazdasági csodáról értekezett. De vajon hogyan hat a foci-vb a globális gazdaságra? A turizmus fellendítésén túl miért olyan fontos ez az esemény a világgazdaság szempontjából? Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett vb az egész világot lázban tartja. Nézzük, vajon bejönnek-e a globális gazdasági szereplők számításai, ha a gólokról van szó.
![]()
Németh Viktória
* Gyakran halljuk, hogy a világbajnokság nemcsak sportesemény, hanem gazdasági motor is. Hogyan nyilvánul ez meg a gyakorlatban? Hogyan termel pénzt egy futball-vb?
– A labdarúgó-világbajnokság közvetlen módon a televíziós közvetítési jogok értékesítéséből, szponzori szerződésekből, valamint a mérkőzések jegybevételeiből termel bevételeket, miközben globális és helyi szinten is jelentős gazdasági növekedést generál. A gyakorlatban a közvetlen bevételek a következő fő pillérekből származnak: a közvetítési jogok, azaz a televíziós és médiajogok értékesítése a legnagyobb tétel, mely az idei tornán eléri a 4,3 milliárd dollárt. A szponzori bevételek, a globális és helyi partnerekkel kötött támogatói szerződések óriási összegeket, 2026-ban mintegy 2,8 milliárd dollárt hoznak. Az úgynevezett mérkőzés napi bevételek, vagyis a jegyértékesítésből származó összegek az idei vb alkalmával radikálisan, a 2022. évi világbajnoksághoz képest háromszorosára emelkednek, elérve a 3 milliárd dollárt. Ezt a növekedést az új, kereslethez igazodó dinamikus árazási modell (Dynamic Pricing) is segíti, mely folyamatosan emeli a jegyárakat a hatalmas érdeklődés közepette.
* A FIFA szerint az idei torna több mint 40 milliárd dollárral növelheti a globális GDP-t. Egy ilyen becslés mennyire tekinthető reálisnak, és kik profitálnak ebből a legtöbbet?
– A labdarúgó-világbajnokságok a legnagyobb nemzetközi sportesemények közé tartoznak. Széles körű makrogazdasági hatásuk van, és ösztönzik a helyi gazdaságot. A 40,9 milliárd dolláros globális GDP-növekedési becslés makrogazdasági szinten reálisnak tekinthető a torna megnövelt, 104 mérkőzéses mérete és a várhatóan 6 milliónál is több utazó szurkoló miatt. Ebből a gigantikus összegből magasan az Egyesült Államok profitál a legtöbbet, egymaga 30,5 milliárd dolláros bevételre és több mint 17 milliárd dolláros közvetlen GDP-növekedésre számíthat a 78 mérkőzés megrendezésével. Mexikó és Kanada esetében 13-13 mérkőzés lesz, melyek a két országnak 3, illetve 3,8 milliárd dolláros közvetlen bevételt termelhetnek. Mellettük a haszonélvezők maguk az észak-amerikai nagyvárosok szállodái és vendéglátóipari egységei, a globális médiavállalatok, valamint a FIFA, mely az agresszív, amerikai típusú dinamikus árazással rekordméretű, 10,9 milliárd dolláros közvetlen bevételt realizál a jegyekből, szponzorációból és közvetítési jogokból. Utóbbi lényegesen meghaladja a 2022-beli katari világbajnokság 7 milliárd dolláros bevételét.
![]()
Fotó: Pexels
* Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a jegyárak emelkedése és az úgynevezett dinamikus árazás. Mit jelent ez pontosan, és fennáll-e a veszélye annak, hogy a vb egyre inkább csak a tehetősebb szurkolók számára lesz elérhető?
– A torna gazdasági szempontból vett újítása a jegyértékesítési rendszer, melynél a FIFA most először alkalmazza az amerikai elit sportligákból (NFL [amerikai foci], NBA [kosárlabda]) átvett úgynevezett Dynamic Pricing (dinamikus árazási) modellt. A mechanizmus hasonlít a repülőjegyeknél látható rendszerhez, mely esetében a jegyek ára nem fix. Egy intelligens algoritmus a másodperc törtrésze alatt elemzi a keresletet, a stadion elhelyezkedését, a csapatok presztízsét és a szabad helyek számát, majd ehhez igazítva folyamatosan emeli az árakat. Mivel a tornára példátlan módon 500 millió jegyigénylés futott be – ez a katari és az orosz vb együttes igényének a tízszerese –, ennek eredményeként a FIFA az előző világbajnokságoknál magasabb jegybevételekre számít. Ez a módszer maximalizálja a FIFA és a rendezők bevételeit, de nagy társadalmi feszültséget szül. A hagyományos, kevésbé tehetős európai és dél-amerikai szurkolókat valójában kiszorítja a stadionokból, és a lelátók közönségét a fizetőképesebb, észak-amerikai elit felső középosztályára cseréli le.
* Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendezi meg a világbajnokságot. Miért lehet előnyös három ország számára megosztani egy ekkora esemény terheit és hasznát?
– A három ország közötti összefogás legfőbb előnye, hogy a gigantikus, 104 mérkőzésre duzzasztott torna hatalmas pénzügyi és logisztikai terheit úgy tudják megosztani a szervező országok, hogy közben minimálisra csökkentik a gazdasági kockázatokat. Mivel a helyszínek többségét a már meglévő, hipermodern, amerikai NFL-stadionok adják, a rendezők mentesülnek a korábbi vb-kre jellemző, később kihasználatlanul maradó „fehér elefánt” stadionok méregdrága felépítése alól. Emellett a hármas partnerség egyesíti a mexikói futballtradíciók és a szurkolói szenvedély erejét az amerikai elit show-biznisz és szponzori piac dollármilliárdos monetizációs lehetőségeivel, valamint a kanadai multikulturális háttérrel, így egyetlen monumentális, 500 millió jegyigénylést generáló gazdasági ökoszisztémát hoznak létre, melyből mindhárom nemzet profitál.
* Sokan azt mondják, hogy egy világesemény után hosszú távon is profitálhatnak a rendező városok az infrastruktúra-fejlesztésekből és a turizmusból. Valóban így van, vagy ez inkább csak jól hangzik?
– A hosszú távú profit lehetősége valódi, de a siker nagymértékben függ a meglévő alapoktól, így az észak-amerikai világbajnokság esetében ez nem csupán üres ígéret, hanem működő stratégia is. Míg a korábbi vb-ken (például Katarban vagy Brazíliában) elképesztő összegek mentek el a torna után kihasználatlanul maradó, fenntarthatatlan stadionokra, addig Észak-Amerikában eleve létező, modern NFL-stadionokat vették igénybe. Itt az infrastrukturális haszon nem új betonkolosszusokban, hanem a hosszú távú technológiai modernizációban (például az 5G-hálózatokban és a hibrid gyepszőnyegekben) realizálódik, mely a torna után is kiszolgálja a helyi csapatokat. Emellett a turisztikai hatás is tartós maradhat, mivel a becsült 5-6 milliárdos globális televíziós nézettség olyan hatalmas reklám a rendező városoknak, amely hosszú évekre átrajzolja a sportgazdasági térképet és fellendíti a helyi vendéglátóipart.
* A futball ma már óriási üzlet. Hol húzódik a határ a sportélmény és a profitszerzés között? Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a gazdasági szempontok háttérbe szorítják magát a játékot?
– Az Egyesült Államokra jellemző gazdasági szemlélet sokkal inkább a szórakoztatóipar egyik ágaként kezeli a sportokat, és nem önmagukban, versenysportként. A gazdasági szempontok sok esetben háttérbe szorítják magát a játékot és a hagyományos szurkolókat. Az idei világbajnokságon bevezetett, az amerikai profi ligákból átvett dinamikus árazási modell tökéletes példa erre: a jegyárakat a kereslethez igazítva csillagászati magasságokba emelik, ami anyagilag ellehetetleníti a hűséges, de kevésbé tehetős drukkerek jelenlétét. Ráadásul a meccsszámok drasztikus növelése (48 csapat, 104 mérkőzés) és az extrém utazási távolságok a játékosok túlterheltségéhez és a színvonal hígulásához vezetnek, így a futball egyre inkább egy elit, profitmaximalizált globális show-biznisz-termékké válik, ahol a tiszta sportélmény másodlagos tényező.