Eszembe is jutottak René Descartes francia filozófus szavai: gondolkodom, tehát vagyok! Nekem sem ártott volna így cselekedni. Esetleg konzultálhattam volna a mesterséges intelligenciával is, melynek segítségével ma már fénysebességgel tudunk információt gyűjteni, tanácsot kérni. A kutatások már arra is rámutattak, hogy egyesek szívesebben osztják meg gondjukat-bajukat ezekkel a programokkal, gondolkodás nélkül, mint szeretteikkel vagy szakemberekkel. Ebből fakadóan releváns a kérdés: létezünk-e még mi, emberek a XXI. században, vagy a gépek átveszik felettünk és a gondolkodásunk felett az irányítást?

Az a tény is aggasztó, hogy sokan — noha tisztában vannak a közösségi hálón rejtőzködő veszélyekkel — minden információt elhisznek, anélkül, hogy átgondolnák. Ugyanez vonatkozik a többi médiumra is. Talán csak a kényelem, esetleg a megszokás az oka, hogy egyetlen irányból tájékozódunk, így egyáltalán nem vagyunk tisztában bizonyos jelenségekkel. Nem látjuk át a dolgokat, nem éljük bele magunkat más helyzetébe, viszont a saját buborékunkban jól megvagyunk, hiszen a komfortzónából való kilépés eléggé fájó dolog. Ha pedig valaki nem ért egyet velünk, annak valamilyen módon muszáj visszaszólnunk, hiszen — még ha nincs is igazunk — biztosan okosabbak, „tájékozottabbak” vagyunk.

Véleményem szerint kis közösségünknek sem ártana, ha egy kicsit jobban átgondolna, tanulmányozna néhány dolgot. Ezért tudom csak a következőt tanácsolni: gondolkozzanak Önök is, hogy legyenek! Emellett pedig — az én példámból is tanulva — a naptejet se felejtsék el…