Volt már négy felnőtt, idősebb kutyám. Azt gondoltam, nem fogadják majd el a jövevényt. A kicsi a szemembe nézett, kérlelő tekintetében látszott az elmúlt három nap minden gyötrelme. Ennyi időt töltött ennél a családnál. Ennyi napig hallottuk a keserves sírását. Már nem volt ereje, hogy tartsa a fejét, hiszen napok óta nem evett. Tudtam, ha most nem cselekszem, a másnapot már nem éri meg. Gondoltam, ideiglenesen befogadom. Óvatosan a karomba vettem, a viselkedése azonnal megváltozott. Az apróság a farkát csóválta, a kezem nyalogatta. Otthonra lelt.

A többi kutya némi szaglászás után jóváhagyta a szándékomat. Az első napok nem voltak egyszerűek, hiszen a koplalás után nem volt könnyű megtanítani enni a kis állatot. Kézzel tettem a szájába minden falatot. Az állatorvostól megkapta a szükséges oltásokat, hízni kezdett, gyorsan helyre jött. Azóta három év telt el. Viszont egyedül enni most sem szeret, mert úgy szokta meg, és el is várja, hogy kézzel etetgessem.

Már csak a bordáján található forradásnyom jelzi, hogy valaha bántalmazott volt. Ezt a kiskutyát utcára tették. Valakinek nem kellett, megszabadult tőle. Majd valaki más rátalált, de a lehető legrosszabb kezekbe került. Aztán szerencsés fordulatot vett a sorsa. Most már aranyéletet él. Neki sikerült. Rengeteg kutyának viszont nem. Az utcán élnek, mert a felelőtlen állattartók kidobják a felesleges szaporulatot. Sokuk már az utcán születik. Éheznek, szomjaznak, fáznak, nem kapnak simogatást.

Az állatvédő szervezetek sem tudnak mindenhol ott lenni, a menhelyek kapacitása is korlátozott. Akkor tudnak újabb kutyust vagy macskát elhelyezni, ha egy védenc gazdira talál. De ez kevésnek adatik meg, mert keverék, vagy már nem cuki kölyök, esetleg mert fekete.

Augusztus 16-a a hontalan állatok világnapja, melyet az Amerikai Egyesült Államokban kezdeményeztek 1992-ben. Ilyenkor az örökbefogadásra és a nem kívánt szaporulat megelőzésére irányítják a közvélemény figyelmét.

Segítsünk a hontalan állatokon!