A Szerbiai Szocialista Pártban nem mindennapos esemény, hogy valakit kizárnak. A párt ugyanis túlélte Slobodan Miloševićet, Hágát, október 5-ét, az ellenzéki éveket, majd a demokratákkal és a haladókkal kötött koalíciót is. Ennyi történelmi fordulat után kialakul az emberben az egészséges politikai rugalmasság. A szocialistáknál évtizedeken át inkább jutott mindenkinek egy igazgatóbizottság, államtitkári tisztség vagy legalább valami remény, mint kizáróhatározat. Branko Ružićnak azonban sikerült elérnie ezt a ritka kitüntetést.

Fotó: Beta.rs

Az SZSZP alapszabályi bizottsága egyhangúlag zárta ki a pártból, hivatalosan azért, mert folyamatosan és tudatosan megsértette az alapszabályt, nem tartotta tiszteletben a párt szerveinek döntéseit és egységes politikáját. A politikus tavaly már kapott egy hat hónapos felfüggesztést, miután megjelent a március 15-ei belgrádi diák- és polgári tüntetésen.

A probléma azonban nem pusztán az volt, hogy rossz helyen mutatkozott. Branko Ružić egy ideje arról beszélt, hogy az SZSZP-nek önálló politikát kellene folytatnia, és nem volna szerencsés teljesen beleolvadnia a Szerb Haladó Pártba. Sőt, még a diákok iránt is megértést mutatott.

Szerbiában sok mindent meg lehet bocsátani egy politikusnak. Párt-, ideológiaváltást, korábbi kijelentések elfelejtését különösen. Az önállóság viszont már kényesebb ügy.

A kis testvér, aki valaha nagy volt

A szocialisták helyzete valóban furcsa. A Slobodan Milošević idején az állammal összenőtt párt ma Aleksandar Vučić rendszerének kisebbik, egyre kisebb testvére. Ivica Dačić politikai pályájának egyik legnagyobb sikere egyúttal talán legnagyobb stratégiai tévedése is volt: 2012-ben átállt a haladók oldalára, cserébe miniszterelnök lehetett. Akkor ez főnyereménynek látszott.

Csakhogy a helyettesének nevezett Aleksandar Vučić hamarosan főnök lett, Dačić pedig azóta szinte minden kormányban ott van, csak éppen egyre kevésbé világos, mi szükség van ehhez külön SZSZP-re.

Ružić éppen ezt a kérdést feszegette. Azt gondolta, a szocialistáknak talán nem kellene minden alkalommal ugyanabba az irányba bólogatniuk, amerre az SZHP. Ezzel ráadásul azt is kimondhatta, amit a párt mélyén sokan gondolhatnak: a haladók az évek során nemegyszer partner helyett vazallusként kezelték a szocialistákat.

Ružić kizárásával Dačić most világossá tette, melyik utat választja. Nem az önállósodást.

Minden zseton egy helyen, avagy all-in

Ivica Dačić minden zsetonját arra tette fel, hogy a következő választás után is a jelenlegi hatalom osztja majd a lapokat. Sorsát tehát az SZHP-hez, de még inkább Aleksandar Vučićhoz kötötte.

Ha a haladók ismét nyernek, a döntés kifizetődhet. Az SZSZP ismét kaphat néhány minisztériumot, államtitkárságot, közvállalatot, igazgatói széket, és folytatódhat az a politikai életforma, amelyben a párt ugyan egyre kisebb, de még mindig hatalmon van.

Ha viszont Vučić veszít, Dačićnak nagyobb gondja lehet. Ružić ugyanis éppen azt a kijáratot kínálhatta volna, amelyen a szocialisták egy politikai fordulat esetén kisétálhatnak a Vučić-rendszerből, mondván: lám, nálunk mindig is létezett másik irány. Most viszont ezt a kijáratot befalazták.

Branko Ružić közben meglehetősen kényelmes helyzetbe kerülhet. Kizárása után közölte: szerinte a döntést formálisan az SZSZP-ben, politikailag azonban máshol hozták meg, pártja pedig elfogadta, hogy az SZHP „fiókszervezetévé” váljon. Parlamenti mandátumát visszaadja, de a politikát nem hagyja ott.

Ez még okozhat fejfájást Ivica Dačićnak. Ružić három évtized alatt jelentős kapcsolatrendszert épített ki az SZSZP-ben, és most megpróbálhatja megszólítani azokat a szocialista szavazókat, akiknek Vučić már sok, de az ellenzék még mindig túl messze van.

Nem is kell tömegeket magával vinnie. Egy szoros választáson néhány százalék, sőt néhány tizedszázalék is sokat érhet.

Ivica Dačić tehát választott. Régi párttársát elengedte, és Vučić mellett maradt. Valójában nincs ebben semmi meglepő. Ivica Dačić politikai pályafutásának egyik legfontosabb képessége mindig az volt, hogy tudta, mikor kell a győztes mellé állni. A kérdés most már csak az, hogy ezúttal is jól találta-e el, ki lesz a győztes.