A Csodák tere valóban a csodák tere. Az első csoda, hogy ennyien elzarándokolnak oda a világ minden pontjáról. Aztán csodálatra méltó az emberi kreativitás: pózok, szelfik és mindenféle akrobatikus mutatvány, csak hogy egyedi legyen a kép és felejthetetlen maradjon a hely. Régen divat volt, hogy a családtagok külföldi útjukról falitányérral térnek haza. Apai nagyanyám konyhájában is lógott egy szürke-sárga tányér Pisa Torre Pendente felirattal. Gyermekfejjel csodáltam, hogyan tudtak ilyen ferde tornyot építeni, és az nem dől el. Idővel az is csoda lett, hogy én is eljutottam a városba, a térre és a toronyhoz. 

Így már biztosan nem dől el

Pisa főterét Piazza dei Miracolinak, azaz a Csodák terének nevezik. Én is beálltam a sok száz buta turista közé, és megtartottam a tornyot néhány másodpercig. Pedig nem miattam áll még ma is, de nem is annak a több millió turistának az érdeme, aki hozzátette a magáét. A téren három szakrális épület van: a dóm, a keresztelőkápolna és a torony, mely a székesegyház harangtornyának épült, de nem építették egybe a templommal. A márványtorony ma kb. 56 méter magas. Azért csak körülbelül, mert több módszerrel mérik a magasságát, nem mindegy, melyik oldalát centizik, nem egyértelmű a nulladik pont, és az sem mindegy, hogy a függőleges síkhoz viszonyítják-e a magasságot, vagy a torony tényleges tengelymagasságát mérik. Az északnyugati oldala 56,70 méter, a délkeleti pedig 84 centiméterrel alacsonyabb. A legfrissebb mérések alapján dőlésszöge 4 fok. Teteje megközelítőleg 4 métert dőlt el a képzeletbeli függőleges tengelytől. A tornyot Itália fénykorában, 1173-ban kezdték építeni. Tudták, hogy ingoványos a talaj, és az is hamar nyilvánvaló lett, hogy a torony dől. A harmadik szintnél (bő egyharmad magasság) megálltak az építkezéssel. Járványok, háborúk és pénzhiány miatt az építkezés kétszáz évig tartott, de alig húsz év volt az az időszak, amikor ténylegesen épült. A két évszázad alatt a talaj az épület súlya alatt megkeményedett, ezért nem dőlt el az építmény. Precíz számítások szerint ha egyhuzamban építették volna be a 15 000 tonna fehérmárványt, biztosan összedől, még mielőtt elérte volna az 56 métert. 850 éves történelme folyamán számos neves olasz csillagász és matematikus sietett a torony megsegítésére. Galileo Galilei, kihasználva a torony eltérését a függőlegestől, felcipelt egy nehezebb és egy könnyebb ágyúgolyót a háromszáz lépcsőn, hogy a szabadeséssel kísérletezzen. A felső szintek újratervezésekor már figyelembe vették a dőlést, és módosítottak az eredeti terveken. Csodával határos módon azon kevés olasz tornyok egyike volt, amelyek a II. világháborút sértetlenül élték túl. Ezután betont öntöttek köré, ám az egybekötött az alappal, és további dőlést idézett elő. Végül egy nemzetközi szakértői csapat tízéves munkájának köszönhetően megszilárdították a talajt, így a torony az elkövetkező 200-300 évben nem fog összerogyni. Leemelték hét harangját is, így több mint 10 tonnával könnyítettek az építményen. A munkálatok eredményeként a torony a csúcsán 44 centimétert egyenesedett. Az új súlyeloszlás és a talajba fecskendezett műgyanta miatt tovább fog egyenesedni, de az már csak mérhető lesz, látható viszont nem. A sors iróniája, hogy ugyanannak a laza szerkezetű talajnak köszönhető, hogy a torony túléli a földrengéseket, mint amely a süllyedéséért is felelős. Több tucat földrengés rázta meg a város térségét az elmúlt nyolc évszázadban, melyek közül több is pusztító erejű volt. Ezek egy ilyen állapotú tornyot romba döntöttek volna. De a torony nagy magassága és szilárdsága, együtt a talaj szerkezetével, jelentős mértékben módosítja az építmény vibrációs sajátosságait – oly módon, hogy a torony nem rezonál be a földrengés lökéshullámaitól. Ez a pisai ferde torony fennmaradásának titka.

Szent János-keresztelőkápolna

A Szűz Mária mennybemenetelének szentelt dóm sem marad el csodáiban a harangtoronytól. Száz évvel a torony építése előtt a pisaiak néhány hadjáratból sikeresen tértek haza, és az ott szerzett zsákmányból kezdték építeni a katedrálist. Abban az időben a velencei Szent Márk téren is nagy építkezés zajlott, így mindkét városállam motiválva volt abban, hogy szebbet és nagyobbat építsen. A 100 méter hosszú, öthajós pisai dómot fél évszázad alatt építették fel. Tetejét és kupoláját 68 oszlop tartja, melyek a kifosztott palermói mecsetből származnak. Rajtuk kívül a dóm legértékesebb műalkotása a hétszáz éves, gazdagon faragott szószék. A rajta lévő, Jézus életét bemutató jelenetek az olasz gótika legszebb fennmaradt alkotásai. Az oltár körül 27, bibliai jelenetet ábrázoló középkori freskó van, melyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy az épületkomplexum a világörökség részévé váljon. Monumentális eleme a templomnak a központi csillárja is, melyet Galilei lámpásának neveznek. A legenda úgy tartja, hogy a tudós a templom tetején ült, és nézte a lámpa (inga) lengését – ezek a megfigyelések adták meg a pontos ingák, később pedig a modern időmérés alapját. VIII. Gergely pápát a dómban temették el, két nappal később pedig a konklávé ugyanitt választotta meg III. Kelemen pápát.

Szűz Mária Mennybemenetele-dóm

A tér harmadik monumentális épületét a turisták leggyakrabban egy-két fotóval intézik el. Pedig a Szent János-keresztelőkápolna a világ legnagyobb ilyen funkciójú kápolnája. Magassága csupán néhány centiméterrel marad el a ferde toronyétól, pedig nem így akarták. A kupolát viszont szándékosan tervezték duplára. Ennek köszönhetően a helyiségnek különleges akusztikája van. A beszéd úgy cseng vissza, mintha orgona zengne. Ilyen orgonaszó mellett keresztelték meg itt a kis Galileo Galileit.

Csodák tere

Az Arno folyó parti város története i. e. a VI. században kezdődött. Fénykora a Csodák terének nagy építkezéseivel esik egybe. Ekkor méltó kihívója volt Velencének, Firenzének, Rómának, Szicíliának, a móroknak, egyszóval minden jelentős városállamnak a Földközi-tenger vidékén. De a középkori Itália legerősebb köztársaságát, Genovát, nem tudta legyőzni. Később Firenze fennhatósága alá került. Rengeteg hadizsákmányt építettek be Pisa monumentális épületeibe, hatszáz éve viszont a Pisai Köztársaság is elesett. Évszázadokon át fosztogatták, járványok tizedelték. Építészeti emlékeinek ma is csodájára jár a világ. Mi lett volna, ha nem igázzák le? Vajon a Csodák terét ma Szent Péter térnek neveznék?

Az Arno folyó