* Hogyan fogalmazódott meg benned a nyelvek iránti szeretet?

— Kétnyelvű közegben nőttem fel: a magyar és a szerb egyszerre volt jelen az életemben, és már gyerekként természetesnek tűnt számomra, hogy egyik pillanatban az egyiken, a másikban a másikon szólalok meg. Hétévesen elkezdtem angolt tanulni egy nyelviskolában, majd később a német is bekerült a tanulmányaimba. A karate révén számos nemzetközi versenyen vettem részt, és ott éltem át először, milyen szabadságot adnak a nyelvek a kommunikációban. Az iskolai környezetben azonban más tapasztalatok értek. A nyelvtan nem volt az erősségem: én inkább ösztönből és érzésből használtam a nyelveket, ami a tanárok szerint kevésnek számított, így a nyelvi gimnázium lehetőségét elvetettem. Később azonban mindez teljesen átíródott bennem. A szabad, elvárások nélküli nyelvtanulás felszabadított, és még a nyelvtan iránt is új érdeklődést ébresztett bennem — immár nem iskolai szabályokhoz kötve, hanem a nyelvek élő logikáját felfedezve. Mára a nyelvek számomra igazi életformává, szenvedéllyé váltak.

Az interjúalany archívumából

* Miért éppen a görög nyelv fogott meg?

— A görög nyelvvel a zene révén találkoztam. A dallamossága, a hangzása és az érzelmi töltete már akkor elvarázsolt, de sokáig nem gondoltam arra, hogy egyszer meg is tanulom. Ez csak később vált személyes üggyé, amikor anyukám Görögországba költözött dolgozni, és rendszeresen meglátogattam őt. Az első utam során szembesültem először azzal, hogy nem minden görög beszél angolul, és ez olyan kiszolgáltatottság volt számomra, amilyet azelőtt sosem éreztem. Olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy ott és akkor eldöntöttem: meg fogom tanulni a görögöt. Ami igazán magával ragadott, az a nyelv temperamentuma és hangzása volt, és az, ahogyan a görög emberek a nyelvükön kifejezik önmagukat. Úgy éreztem, hogy amikor görögül beszélek, más emberré válok, más érzelmekkel szólalok meg. Egy idő után a görög nyelv több lett egyszerű kommunikációs eszköznél. Apró győzelmek formálták át a hozzá való viszonyomat, és olyan sikerélményeket éltem át, amelyek óriási erőt adtak. Így vált a görög nyelv a személyiségemmé. A kezdeti kiszolgáltatottság után fokozatosan új világot nyitott meg előttem, végül pedig hivatássá vált. Ma már nemcsak beszélem, hanem tanítom is, és nap mint nap látom, hogy a görög nyelv mások életét is képes átformálni.

* Hogyan kezdtél nyelvet oktatni, s mióta foglalkozol felnőttekkel?

— A tanítás lehetőségét a magyarországi, görög nyelvet oktató tanárok hiánya hozta el számomra. Akkoriban különféle csoportokban kerestek meg emberek azzal, hogy segítsek nekik görögöt tanulni. Két okból is igent mondtam: egyrészt tíz év edzői múlttal mindig szerettem tanítani, és átadni a tudást, másrészt kíváncsi voltam, vajon képes leszek-e másokat is eredményesen megtanítani erre a nyelvre. 2018-ban kezdtem, eleinte olyan tanulókat tanítottam, akik hobbiból, kíváncsiságból vagy görögországi nyaralásukhoz szerettek volna alapokat szerezni. Az idő múlásával azonban egyre komolyabban vettem a munkát: rövidesen már olyan tanítványaim is lettek, akiket én készítettem fel sikeresen a Görögország által szervezett Ellinomatheia-nyelvvizsgákra. 2019-ben, amikor Görögországba költöztem, még magasabb szintű célokat tűztem ki magam elé. Megszereztem az Arisztotelész Egyetem által szervezett C2.1 és C2.2 nyelvi szinteket. Ezzel párhuzamosan elmélyültem az oktatási pszichológiában, majd az Égei Egyetemen diplomát szereztem a görögöt idegen nyelvként tanító szakon. Később a Módszerek és technikák a felnőttek tanításában képesítést is elvégeztem, ami tudatosan vitte a munkámat a felnőttoktatás irányába. Ami számomra a legfontosabb, hogy a tanítás és a tanulmányaim révén értéket adhassak másoknak, miközben én magam is folyamatosan fejlődöm. Különösen büszke vagyok arra, hogy megírtam a saját kézikönyveimet, melyek segítik a tanulókat abban, hogy gyorsabban és eredményesebben sajátítsák el a görög nyelvet.

* Melyek a legnagyobb nehézségek a felnőttkori nyelvtanulásban?

— A legtöbb nehézség nem magában a nyelvben rejlik, hanem abban, amit a tanulók a múltjukból hoznak. Sokan az iskolai élményeikből őrzik a hibázástól való félelmet, a megfelelési kényszert és azt a tévhitet, hogy csak akkor szólalhatnak meg, ha minden nyelvtani szabályt tökéletesen ismernek. A felnőttek körében a passzív tanulás is sok félreértést szül. Sokan azt hiszik, elég, ha filmeket néznek, szavakat írogatnak vagy alkalmazásokat használnak — és egyszer csak megszólalnak. A passzív tanulás hasznos alap, de önmagában nem elég: idegrendszeri szinten más folyamat kell ahhoz, hogy a felismerésből aktív megszólalás legyen. Ez a váltás sokaknak okoz nehézséget, és amikor éles helyzetben nem sikerül megszólalni, az újabb kudarcélményt szül. Sok felnőttben ott van a mélyebb szorongás is: a félelem attól, hogy kinevetik őket, ha hibáznak. Gyakran nem is tudják pontosan megfogalmazni, miért érzik úgy, hogy a tökéletlen tudással „nincs joguk” megszólalni. Ez azért van, mert minden gyermekkori tapasztalat — jó és rossz egyaránt — idegrendszeri szinten rögzül, és a felnőtt önképét is formálja. A tudatosan elfeledett traumák, a régi rossz élmények ott maradnak a háttérben, és láthatatlan akadályokat építenek. Évekig kerestem a választ arra, hogyan lehetséges, hogy valaki órán gördülékenyen beszél, bő szókincse van, majd egy vizsgán vagy valódi helyzetben képtelen megszólalni, és még azt is elfelejti, amit tudott. A válasz: a passzív és az aktív tanulás közti szakadék, valamint a mélyen rögzült pszichológiai blokkok. Ezek feloldásához nem elég a nyelvet tanítani — a tanuló belső világát is figyelembe kell venni.

* Milyenek a visszajelzések, és melyek a leggyakoribb kérdések?

— 2023-ban kezdtem el tudatosan összeállítani egy olyan programot, amely teljesen eltér a klasszikus nyelvoktatástól. A célom nem pusztán a passzív nyelvtudás átadása volt, hanem az is, hogy a tanulók valóban használni is merjék a nyelvet. Ehhez nemcsak a nyelvi tudásukat, hanem az önképüket is figyelembe vettem, és mindenkit a saját idegrendszeri és lelki működésének megfelelő módon közelítettem meg. Ez a program két éven át béta-változatban futott, néhány tanulóval, és hétről hétre láttam, hogy jó irányba haladok: a diákok magabiztosabban, szabadabban szólaltak meg görögül, mint korábban bármely más módszerrel. 2025 márciusában indítottam el a Nama görögnyelv-programot, mely egyszerre ad használható elméleti és gyakorlati tudást, miközben mentális támogatást is nyújt. A programmal párhuzamosan hoztam létre a Görög nyelv: Görögországban élő magyaroknak Facebook-csoportot, ahol naponta osztok meg edukatív tartalmakat. Szeptemberben a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban tartottam önálló estet, ahol a nyelvtanulás rejtett nehézségeiről és idegrendszeri hátteréről beszéltem. A közönség visszajelzései rendkívül pozitívak voltak: sokan megkönnyebbültek, hogy kimondtam azokat a nehézségeket, amelyeket ők is átélnek, és új szemlélettel, inspirációval távoztak. Ez a foglalkozások, rendezvények célja, hogy rávilágítsanak a tanulást lassító tévhitekre, beidegződésekre, és hogy megmutassák a mögöttük rejlő idegrendszeri folyamatokat. Látom a tanulóimon, hogy a program alatt fokozatosan eggyé válnak a görög nyelvvel, és gátlások nélkül merik használni. Sőt, sokaknál az is előfordul, hogy nemcsak a görögöt, hanem a korábban évekig „elfelejtett” angolt vagy németet is újra bátran előveszik. Ezt úgy értelmezem, hogy a program nemcsak a görög nyelvre, hanem a teljes nyelvi önbizalomra hatással van. A leggyakoribb kérdés, melyet az új érdeklődők feltesznek, szinte mindig ugyanaz: „Én még egyetlen nyelvet sem tudtam úgy megtanulni, hogy használni is tudjam — szerinted a görög menni fog?” Ez a kérdés magáért beszél. Nem a görög nyelv nehézségéről szól, hanem a múltbeli kudarcok súlyáról és arról a bizonytalanságról, amelyet sok felnőtt hordoz magában. A visszajelzések viszont azt bizonyítják, hogy a megfelelő módszerrel és támogatással a válasz mindig igen.