A város ennél sokkal többet tartogat! Félúton fekszik Valencia és Andalúzia között. A történelem folyamán sok katalán érkezett a vidékre, ők is jelentősen hatottak a város sorsának alakulására. Jelenlétük ma is érezhető a város hangulatán. A már-már trópusi klíma, a megszámlálhatatlan taverna, az esti borozások és a hajnalig tartó mulatozások Alicantét a Costa Blanca fővárosává tették. Ezen a tengerparti szakaszon minden más, mint a délen lévő Andalúziában vagy az északon fekvő nagyvárosban, Valenciában.

Az Explanada de España sétány

Alicantét az év bármely szakában érdemes felkeresni. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Bár a nyári hónapok lehet, hogy túl forrók egy európai számára, de ilyenkor mutatja meg a város az igazi arcát. Bármikor érkezik a vándor, az utazó vagy a nyaraló, első útja az Explanada de España sétányra vezet. Ez a déli régiók legszebb sétánya, de lehet, hogy egész Spanyolországban is. A helyiek szerint Alicanténak az Explanada olyan, mint Rómának a Colosseum vagy Párizsnak az Eiffel-torony. A korzó háromszínű márványkockákból van kirakva. A sötétkék és homokszínű mellett egyharmada a híres alicantei vörös márvány, mely minőségben, szépségben és árban vetekszik az olasz carrarai márvánnyal. Én nem számoltam, de azt mondják, hogy több mint 6,5 millió kockát építettek be a kb. fél kilométer hosszú sétányba, melynek mintázata a tenger hullámzására emlékeztet. A sétányra 500 pálmafa vet árnyékot. Ez a város legelitebb része, a legdrágább éttermekkel és szállodákkal. Itt áll a világhírű Hotel Palas is. De a város legemblematikusabb épülete mégsem a Palas, hanem a mellette található Carbonell-bérpalota. Signor Carbonell egy gazdag, spanyol textilgyáros volt. Egyszer Alicantéba érkezett üzletet kötni, ám útközben szerencsétlenül járt, és ruhája koszos lett. A Palas királyi lakosztályában szeretett volna felfrissülni, de a piszkos öltözete miatt a személyzet nem engedte be. Ekkor a dühös milliomos felvásárolta a szálloda melletti piacteret, és felépítette a Carbonell-házat. A palota annyira impozánsra sikerült, hogy pompában és luxusban teljesen elhomályosította a Palast. Alicante másik híres legendáját megismerhetik a QR-kód beolvasásával.

A Santa Cruz negyed

Hispánia legtöbb városában napjainkban is rendszeresen tartanak bikaviadalokat. Ez náluk a mindennapok része, identitásuk őrzője. Az Ibériai-félszigeten a bikaviadal olyan, mint máshol a foci. A kisgyerekeknek nem labdarúgók a példaképeik, hanem matadorok. Természetesen Alicanténak is van arénája. A Plaza de Toros a város egyik leglátogatottabb épülete. 1888-beli átadása óta több ezer torreádornak szurkoltak itt. Vagy torrónak. 12 000 fős lelátóiról a bikaviadalokon kívül egyre több koncertet és fesztivált kísérhetnek végig a nézők. Az arénában kápolna, sebesültellátó és bikaviadalokhoz kötődő múzeum is helyet kapott. Ez utóbbi emléket állít a város leghíresebb matadorainak és a helyi tradícióknak. Az arénát elsősorban a bikaviadalok miatt keresik fel. A jegyárak 40 és 100 euró között mozognak, attól függően, hogy mennyire napsütötte ülésre szól a jegy, illetve mennyire csökkenti a látási viszonyokat a dél-spanyolországi napsütés.

Alicante a várból

A középkori arab–spanyol lét elmaradhatatlan eleme volt a vár is. Minden település a vár körül épült. Alicante történelmi óvárosa az el Barrio de Santa Cruz. A zegzugos, kanyargós kis utcákban csak gyalogosan lehet közlekedni. A negyed minden háza fehérre van meszelve, ablakaik és kapuik pedig kékek. A fehér szín a tisztaságot, a kék a tengert és vele a végtelen szabadságot jelképezi. Rengeteg, helyi motívumokat ábrázoló csempe és cserép is díszíti az otthonokat. A lépcsőkön, ablakpárkányokon szebbnél szebb cserepes virágok adják meg a környék autentikusságát.

A Costa Blanca

Néhány udvarban bárok működnek, ahol a várba igyekvők megkóstolhatják a mistelát, a környék jellegzetes likőrborát. Az ital hasonlít a fehérborra, de sűrűbb, édesebb, és magasabb alkoholtartalmú. A legkülönfélébb tapasokat is meg lehet kóstolni ezekben a bohém udvarokban. Ilyen környezetben lehet feljutni a Castillo de Santa Barbarába. A vár hét évszázada védi az alicanteiakat, de a 160 méter magas dombon jóval régebb óta áll vár. A terepviszonyok miatt az erődöt rendkívül nehéz volt bevenni. Ma is felgyorsul az ember pulzusa, mire felér. Fúrtak viszont a hegy gyomrába egy alagutat, onnan pedig egy vájatot felfelé, melyben lift szállítja fel a modern kori hódítókat. Mondani sem kell, hogy ez a város kilátója, innen a legszebb a rálátás a városra, a kikötőre és az arénára. A fényviszonyok miatt viszont ügyelni kell, hogy a nap mely szakában látogatjuk meg a várat, mivel a Costa Blancán a napsütéses órák száma meghaladja a háromezret. Ezért, és kellemes klímája miatt, a városi öböl kedvenc üdülőhelye a mindenkori spanyol elitnek. A város igazi mediterrán hangulatát mégis a tengerpart adja meg. A több kilométer hosszú Playa del Postiguet a város legnépszerűbb helye. Párhuzamosan fut a sétánnyal, így nem lehet kikerülni. Fehér homokos partja menedéket nyújt számos helyinek és turistának a meleg időszakban. A strand folytatásában a kikötő drága jachtjai szemléltetik, hogy kik is járnak ebbe a városba üdülni. A kikötő másik végén pedig egy igazi mediterrán park fogadja a családokat és az időseket. Pálmafák alatt, csobogók mellett és a jellegzetes helyi csempével borított padokon töltik a nap legperzselőbb óráit azok, akik nem csak a tenger miatt érkeztek a városba. A Costa Blanca legnagyobb városában az esti séta felejthetetlen. Az ízlésesen megvilágított sétányok, parkok és ligetek tele vannak pergolákkal. A falábakon álló kis, kerti építmények alatt a fiatalok éjszakába nyúlóan borozgatnak, misteláznak, tapasoznak és gitároznak.

Ha Spanyolország, akkor bikaviadal

Ha valaki esetleg ennyi sétány és sétálóutca után is még szeretne végighaladni egy különleges korzón, akkor feltétlenül keresse fel a gombás utcát. A térképeken San Francisco utcaként van feltüntetve, de mindenki Calle de las Setasnak ismeri. Ez a város legvidámabb és legkülönlegesebb bevásárlóutcája. Ember nagyságú gombák díszítik, melyekre hernyók, csigák és különféle egzotikus bogarak másznak fel. A sárga-zöldre festett járólapok még mesebeliebbé teszik az utcát. Aprajafalva helyszínéről tudni kell, hogy nem volt mindig ennyire vidám. Az ezredfordulón kétes hírű környékként emlegették: részegek és drogosok tanyája volt. Egyszer a város elöljárói úgy döntöttek, hogy új életet lehelnek az utcába. Valami olyat szerettek volna alkotni, ami megragadja az emberek figyelmét, illetve odacsalogatja őket. A fantázia lassan életre kelt. Egy átlagos utcából olyan környéket hoztak létre, amely nemcsak esztétikailag vonzó, hanem a gyermekek, családok és turisták számára is felejthetetlen élményt nyújt.