Festői vidéken, a Parnasszosz hegy egyik völgyében két és fél évezreddel ezelőtt létrejött az ókori görög világ egyik legfontosabb vallási és kulturális központja. A legenda szerint Apolló itt győzte le Püthont, a sárkányt, ezért e fontos helyen fontos helynek kellett létrejönnie. Azonfelül, hogy az akkori görög civilizáció legismertebb jósdája működött a poliszban, ezt a különleges helyet tartották a világ középpontjának is. Mítoszok és legendák keletkeztek a Parnasszosz lejtőin, lelki békék születtek és életek mentek tönkre. A görögök nem vonultak háborúba, és egyetlen fontos dologhoz sem fogtak hozzá, amíg ki nem kérték a jósnő véleményét Delphoiben. Uralkodói házasságok, katonai hadműveletek, politikai döntések előtt itt kérték ki az istenek véleményét, a dolgok megerősítését. Rengeteg egyszerű ember is összes vagyonát a jósnál hagyta, mielőtt meghozta élete döntését. Messze földről érkeztek a jövőt ismerni kívánó tehetősebb polgárok, városok követei, uralkodók. Az élet minden terén Apollótól, illetve az ő e világi papnője által kértek tanácsot, mivel ő (Apolló) volt a fény, a költészet, a zene, a jóslás, az orvoslás, az íjászat istene – egyszóval mindazoké a dolgoké, amelyek az akkori görögöket foglalkoztatták. Kezdetben évente csak egyszer, Apolló isten születésnapján jósoltak, később havonta, amikor viszont látták, hogy mennyire sikeresek a jóslások, naponta jöttek a jóslatok. A jósdában született döntések ha nem is határozták meg a világtörténelem folyamát, de minden bizonnyal befolyásolták. A jósda bő ezer éven keresztül működött, és az ókor legvégéig hatással volt az akkori idők egyik legfejlettebb civilizációjának alakulására.

A tholosz szentély

A jóslás folyamata nagyon egyszerű volt. Minden görög, felnőtt férfi bármilyen ügyben jósoltathatott. Amint megérkezett Delphoibe, meg kellett mosakodnia egy kút vizében, mielőtt belépett volna a misztikus helyre. Kifizette a jóslás díját, aztán egy táblára rávéste a kérdését. Ez idő alatt Püthia, Apolló idős papnője is megmosakodott a tisztaság forrásában, ivott a szent forrás vizéből, és babérleveleket rágott. A sok babérlevéltől és egyéb serkentőszerektől elernyedtek izmai, így a papoknak kellett bevezetniük a szentélybe. Ezután átadták neki a táblát. A jósnő levonult a legbelső, sötét, oxigénhiányos kamrába, és leült egy háromlábú kisszékre. Itt további babérlevelet és egyéb misztikus füveket fogyasztott. A szentély padlóján volt egy repedés, melyen keresztül, a modern kori elemzések szerint, édeskés etilén, metán és benzol szabadult fel. Az ógörögök is érezték a különös szagú gázokat, de úgy vélték, hogy azok Püthon sárkány bomlásának termékei, melyet elnyelt a föld, miután Apolló itt legyőzte. A jósnő a gázok, a babérlevél és a füvek együttes hatására bódult, euforikus transzállapotba esett. A korabeli értelmezés szerint ilyenkor nem volt (közönséges) ember, így Apolló megszállhatta, és átadhatta neki a próféciát. Ebben a megváltozott tudatállapotban tolmácsolta az isten ítéleteit a papoknak. Valójában artikulálatlanul ordított, amit a papok fent a templomban értelmeztek, ahogy tudtak, és lejegyezték, majd a válaszokat versekké formálták, melyeket átadtak a megrendelőnek. A legtöbb jóslat értelmetlen vagy érthetetlen volt, de legalábbis kétértelmű. Az ógörögök körében kerengett egy legendás történet egy király esetéről a delphoi jósdával, ezt elolvashatják a QR-kód beolvasásával.

Az Omphalosz

Az Athéntól 200 km-re fekvő 50 hektár területű romváros természetesen a világörökség része. A legszentebb szentély Apolló temploma, de a fejlett ógörög városban egyéb fontos épületek, építmények is voltak. Künthéá kútjában kellett lemosnia az út porát minden zarándoknak, aki a városba érkezett. Kiásták a színházat, a hippodromot, az agorát, medencéket. A 4500 férőhelyes színházban rendezték meg a püthiai játékok keretében a zenés-táncos versenyszámokat. Az ókori olimpiák után ezek a játékok voltak a legfontosabb hellén versenyek. Rengeteg lakóház is felszínre került, és a tholosz szentély is, a kis, kerek templom, melynek szerepe máig tisztázatlan. A település főutcáját, a szent utat több fogadalmi szobor díszítette. Ezeket a görög városállamok ajánlották fel, hogy megemlékezzenek a győzelmeikről, és megköszönjék az itt kapott tanácsokat. Meglettek a kincstárak is, szintén a görög városállamok által emelt épületek, ahol a jóslatokért adott adományokat és ajándékokat őrizték. A delphoi kincstárba nemritkán a hadizsákmány 10%-át küldték el. Szinte minden városállamnak volt kincstára Delphoiben. Akik nem háborúztak, azok bevételük tizedrészét őrizték itt. Volt olyan állam is, amely kitermelt aranyának tizedét juttatta el ide. A kincstárak díszítése a városállam gazdagságát és a társadalomban kivívott státuszát is nyomatékosította. Minél drágábban volt díszítve egy kincstár, annál gazdagabb volt az azt építtető közösség. Külön kincsesházakban helyezték el a pénzt, az aranyat és a sok egyéb értékes dolgot, melyet a hívők, katonák, írástudók, művészek ajánlottak fel Apolló istennek. Előkerültek több ezer éve kőtömbökbe vésett versek, imák és történetek, melyek Hellasz fénykorát hirdetik.

Apolló temploma

Az Apolló-templom szívében égett az isteni fény – egy örökmécses, melynek lángját Prométheusz hozta el az embereknek az Olümposzról. De a szentélyben, más források szerint közvetlenül mellette, volt az Omphalosz-kő is. Ez volt ezer éven át a világ közepének a jelképe. A legenda szerint még Zeusz főisten szerette volna megtudni, hogy hol van a kapocs az ég és a föld között, vagy ahogy az ógörögök fogalmazták meg: hol van a világ köldöke. A görög mitológia legnagyobb istene az égbe bocsátott két sast. Az egyiket a világ egyik végén engedte szabadon, a másikat a másikon. Úgy vélte, hogy pontosan ott lesz a Gea centruma, ahol a madarak majd találkoznak. A két sas Delphoiben szállt le egy tojás alakú, hatalmas kőre, az Omphaloszra. Ezért volt státuszszimbólum ebben a városban élni, és csak a leggazdagabbak, legműveltebbek lakhattak itt. Ebből adódóan a város lett Hellasz vallási, művészeti, politikai, filozófiai központja, tehát a világ közepe.

A színház

A delphoi jósda i. e. 700 körül kezdett működni. A római hódítás és a kereszténység terjedése miatt a szentély jelentősége fokozatosan csökkent, és i. sz. 393 és 395 között zárt be, amikor I. Theodosius római császár betiltotta a többistenhitet és a pogány vallási gyakorlatokat. A jósda sorsát a császár 393-ban kiadott rendelete pecsételte meg, mely végleg felszámolta az ókori szentélyek működését. Az utolsó ismert próféciát a papnő 362-ben adta Julianus császár követeinek, aki a kereszténység terjedése idején megpróbálta visszaállítani a pogány istenek tiszteletét. A vers a jóshely pusztulását mondta ki. A jósnő kétségbeesett üzenete Apolló haláláról és a jósda végleges megszűnéséről szólt: „Mondjátok meg a királynak: a díszes csarnok összeomlott. Apollónak nincs többé kunyhója, sem babérja, sem csobbanó forrása. Elnémult a beszédes víz is.”

Delphoit a rómaiak és a bizánciak is kirabolták, majd egy földrengés maga alá temette az egész várost. 1838-ban fedezték fel, és azóta tart a feltárása. Apolló templomának falába bele volt vésve a leghíresebb delphoi szállóige: „Ismerd meg önmagadat!”

Kincseskamra