* Hogyan indult el annak idején a műsor?

— A műsort Szakács Erdély Annamáriával közösen találtuk ki. Én akkor már négy, ő három éve dolgozott a tévében, és nagyon jó kapcsolatot ápoltunk akkoriban, támogattuk egymást a munka során, illetve azon kívül is, és kitaláltuk, hogy lehetne egy közös műsorunk, ha már olyan jól funkcionálunk együtt. Szerettünk volna egy olyan műsort készíteni, amely a fiatal felnőtteknek, illetve a középkorosztálynak szól, és olyan témákat ölel fel, amelyeket korábban más műsorainkban nem láthatott a közönség. Mindkettőnket foglalkoztatta például a divat, a különféle pszichológiai, lelki dolgok, a párválasztási problematika, az állat- és környezetvédelem, a különféle mozgásformák, de beterveztünk például sztárinterjúkat, koncerteket is. Az első műsor pedig az ötlet kitalálásától és az akkori főszerkesztőnek a jóváhagyásától indulva nagyjából két hónapon belül már adásba is került. Elég nagyot is durrant, mert A kulisszák mögött címet viselő rovatunkban bemutattunk egy sztriptíztáncosnőt, aki arról mesélt, hogy milyen út vezetett ehhez a hivatáshoz, és hogyan élte meg az egészet. Szóval, mondhatni, erős kezdés volt, és végig próbáltuk fenntartani ugyanazt a szintet. Igyekeztünk nagyon könnyed stílusban, könnyen emészthetően, időnként meglepő módon nyúlni a témákhoz. Emlékezetesek voltak számomra ebből az időszakból, amikor rövid jeleneteket vettünk fel különféle műsorokhoz, pl. a Valentin-nap kapcsán vagy a horrorfilmes témánknál, és ezek alkalmával felvillanthattuk a bennünk rejlő színészi „tehetséget”, ami mindig nagyon vicces volt. Panni egyébként ügyes volt ebben, én kevésbé, de jól szórakoztunk, és a nézők is értették a poént. Pannival három-négy évig készítettük együtt a műsort, utána még három szerkesztő-műsorvezető csatlakozott hozzám: Bóka Ida, Turi Szilvia és végül Kasza Gubik Krisztina. Ők mindannyian hozzáadták a saját látásmódjukat, stílusukat a műsorhoz, és ezzel párhuzamosan évről évre változott az Urbán dzsungel. Jó visszagondolni a közös forgatásokra, amikor az autóban együtt hangolódtunk a munkára. Egyébként szerencsés vagyok, hogy olyan kollégákat sodort mellém a sors, akikkel nagyon jól tudtam együttműködni, akikkel segíteni tudtuk egymást, és a lehetőségekhez mérten a maximumot kihozni a műsorból, melynek az időtartama bővült az évek során, fél óra helyett egy órára. Jelenleg az egyéb televíziós munkáim mellett én vagyok az Urbán dzsungel szerkesztője, műsorvezetője és riportere is egy személyben, de van néhány kollégám, akik a kezdetektől úgyszólván tagjai a stábnak: Orovec Krisztina gyakorta jobbnál jobb riportokkal járul hozzá a műsorhoz, Kabók Roland a stúdiós részek rendezőjeként van jelen, nem mellesleg ő a műsor címadója is, Bognár Vilmos operatőr — aki egyúttal a férjem és a legfőbb támogatóm is — pedig a képi megjelenítésért felelős. Amióta szerkesztőtárs nélkül maradtam, azóta a műsor felépítése is módosult, korábban ugyanis ötperces összeállítások kerültek a műsorba, ez több helyszínnel, több forgatással járt, mostanra viszont inkább hosszabb interjúkat készítek, ami jobb is számomra, mert mélyebben el tudunk merülni egy-egy témában. 

Szakács Patrícia

* Kiemelnél néhány rovatot?

— A rovatkínálat idővel bővült. A Pszichoanalízis című rovatunkban például a megcsalás vagy a válás hátterével foglalkoztunk. A Red carpitban vajdasági közéleti személyiségeket kérdeztünk meg egy-egy témában, és több interjúalany is elmondta, hogy számára nagyon izgalmas, hogy olyan témában is nyilatkozhat, amely nem a hivatásával kapcsolatos. A Trenddetektív rovatunkban a divat volt a középpontban, a Full fitt pedig a különféle mozgásformákkal foglalkozott. Szerettem a Másképp rovatot, melynek az ötlete az én fejemből pattant ki, és a kézművesség jegyében állt össze. Az volt az érdekessége, hogy az akkori lakásunkban forgattunk, idővel pedig a macskánk és a kutyánk is állandó szereplői lettek a rovatnak. Amikor egyedül maradtam a műsorkészítésben, akkor megszűnt ez a rovat, de időnként még hozzányúlok a kézművestémához. Az a jó, hogy megtalálnak a témák és az interjúalanyok, persze Vajdaság kicsi, és azt is szem előtt kell tartanom, hogy kik szerepeltek a közelmúltban a tévé más műsoraiban, de hozott egy frissítést az, hogy néhány éve Palicsra költöztünk, így most egy teljesen új közegből tudok meríteni.

* Melyik részét szereted a legjobban a műsorkészítésnek? Voltak kedvenc alanyaid?

— Szeretem, amikor létrejön a kémia az interjúalany és köztem, amikor megtaláljuk a közös hangot. A terepen való beszélgetés a kedvencem. Ha volt rá lehetőségünk, Magyarországon is forgattunk, többek között Rúzsa Magdival, akivel az öltözőjében beszélgettünk, és az egész nagyon hangulatosra sikeredett. Nehéz a tizenöt év anyagából alanyokat kiemelni, talán Palya Beát, Grecsó Krisztiánt, Beck Zolit említeném, de emlékezetes volt az is, hogy Lajkó Félixszel az öltözködési stílusáról beszélgettünk. Egyébként a legtöbb műsorra büszke vagyok. Mert nagyon igyekszem mindig kihozni a maximumot. És ha ezt sikerül, akkor azért büszkén tekintek rá. Persze vannak olyan riportok vagy teljes műsorok is, amelyek jobban megmaradtak bennem, vagy azért, mert a szokásosnál is több munka volt mögötte, vagy mert a téma különösen közel áll hozzám. Ha csak a legutóbbi néhány hónapot vesszük figyelembe, akkor ilyen volt pl. az idei márciusi adás, mely egy tematikus műsor volt, és a negyven feletti nők megítéléséről szólt. Számos szakembert megkérdeztünk, különféle megközelítéseket hoztunk, és nagyon izgalmas és tanulságos lett a végeredmény. De hasonlóan érdekes volt számomra az 1000 nap — Kelet és Nyugat háborúja című kiadvány bemutatójáról riportot készíteni, mely arról szólt, hogy egy Ukrajnában haditudósítóként dolgozó magyarországi újságíró, Vörös Szabolcs szerkesztett egy kiadványt az ukrán háború első ezer napjáról. Én a Híradón belül a külföldi blokk egyik szerkesztője is vagyok, és ebből adódóan is érdekel a téma, de úgy gondoltam, hogy egy személyesebb, emberibb megközelítés mentén a nézőknek is érdekes lehet. De külön büszke vagyok a júliusi jubileumi műsorra is, mely ugyan nem teljesen a terveim szerint alakult, de rengeteg ötletelés és igazi csapatmunka áll mögötte, s úgy érzem, sikerült megfelelően összefoglalni az elmúlt tizenöt évet.

* Benned változott valami az évek során?

— Valószínűleg a szülőség is hozott új témákat, melyekhez szívesebben nyúlok. Jó lenne, ha lenne mellettem néhány fiatal, új erő, akiknek a nézőpontja, a világszemlélete gazdagítaná az Urbán dzsungelt. Amióta egyedül szerkesztem a műsort, azóta hatványozottabban érzem a felelősséget a nézők felé. Én még a korábbi, nagybetűs Újságíróktól, mint amilyen pl. Kartag Nándor is volt, azt kaptam útravalóul, hogy egy közszolgálati médiumnak nemcsak az objektív tájékoztatás vagy az önfeledt szórakoztatás a feladata, hanem egyebek mellett a nyelvünk megőrzéséért is felelős. Nem mellesleg az itt élő emberek sokszínűségét is feladatunk bemutatni, hogy mindenki láthassa, milyen értékek lapulnak mind a nagyvárosi kavalkádban, mind az apró falvacskákban. Rengeteg az értékes, tehetséges ember, a jobbnál jobb esemény, a valódi tudással felvértezett szakember, és az a célom, a bennem rejlő hajtóerő, hogy az én szememen és persze a kamerán, illetve a tévéképernyőn keresztül láthatóvá tegyem őket.